Tisztelt Gyászolók!
Kedves Tanár Úr!
Nagyon nehéz, megszomorodott szívvel vagyunk itt, hiszen
elérkezett a pillanat, amikor elszakadunk díszpolgárunktól, Padányi Lajos Tanár
Úrtól, a család és sokak számára Putyitól. Kimondom, de még nem hiszem. Meghatározott
helye volt életünkben, túlzás nélkül mondható, hogy minden nyergesi család
életében.
Születésnapja, egyben rosszulléte előtt néhány nappal egy
bizottsági ülés előtt találkoztunk a városházán, jegyeztük meg többen, 75
évesen irigylésre méltó aktivitása, fizikuma.
Jelen világunkban az, hogy egy embert mindenki, aki csak
ismeri, szeressen, tiszteljen, megbecsüljön, nagyra tartson, rendkívül ritka. A
Tanár Úr ilyen ritka, köztiszteletnek örvendő ember volt. Elvesztésére igazán
rámondhatjuk, hogy pótolhatatlan veszteség ért családot, várost, megyét, sőt,
országot.
Pedagógus dinasztia tagjaként élte le 75 évét. Tanítói,
általános- majd középiskolai tanári képesítést szerezve rövid ideig Bajóton,
majd Nyergesújfalun nem csak tanította, de nevelte – szabadidejében is - 41
esztendőn át a fiatalságot. Számtalan szakmai és társadalmi területet
megismert: volt tanfelügyelő, képviselő, alpolgármester, helytörténész,
országos pedagógus természetbarát találkozók szervezője, civil szervezetek
vezetője, sportoló, alpolgármester, környezetvédelmi aktivista. Magát sokszor
nevezte néptanítónak, és az is volt, tanárként, középiskolások között is.
Munkássága jóval túlmutatott a tananyag átadásán. Számos elismerést kapott: 14
kitüntetése között van a Magyar Köztársaság Bronz Érdemkeresztje, a Pro
Urbe-díj és 2011-től a díszpolgári cím.
Nem létezett olyan területe az önkormányzat kulturális, társadalmi
életének, ahol ne lett volna jelen, ne segített volna, ha kérték, ne lett volna
részletes tudomása jelenségek múltjáról, jelenéről. Idejét nem kímélve művelte
az itt lakókat, művelte a ma divatos közösségfejlesztést, hiszen a múlt
ismerete nélkül nincs hovatartozás-tudat.
Tette ezt egykor a helyi televízióban városi sétáin,
könyveiben, cikkeiben, előadásain, akkor, amikor szakdolgozatot írók százait
fogadta, látta el anyaggal, amikor emléktáblát készítetett, szobor után járt,
segédkezett a Nyolcak című film forgatásánál, tartotta a kapcsolatot
helytörténészekkel, művészettörténészekkel, alkotókkal, és nem utolsó sorban az
adatközlő idősekkel. Gyűjtött mindent, ami megőrzendő, szakadatlan. Ezen
tevékenységeit is örökölte nagyapjától, édesapjától. Helytörténészekre nem
jellemző módon természettudományos felkészültséggel foglalkozhatott a
néprajzzal, történelemmel. Nem gyarapodik a helytörténeti olvasókönyv sorozata
már. A megújult tájház sem láthatja. Idén még marasztalt bennünket a Pusztamaróti
Pikniken, amelynek 14 éve lelkes szervezője, állandó szónoka volt.
Lehetséges, hogy önkormányzat vezetőként hivatalosabbnak
kellene most lennem, de nem tudok és nem is akarok az lenni. Tanár úrral
nyugdíjba vonulása évétől, 1999-től éveken át szinte napi kapcsolatunk volt.
Szerettük nem csillapodó tudásvágyát, hivatásszeretetét, természetes
egyszerűségét, a diákok számára szigorúságát is feledtető korrektségét,
következetességét. Magát többször igénytelennek nevezte, ami természetesen csak
anyagi szempontból volt igaz. Ezt szerénységnek nevezném. Soha nem anyagiakért
tette, amit tett. Az önkéntesség hatotta át életét. A vállalt feladatokat
megalkuvás nélkül végezte.
József Attila önmagáról írott versében írja: "Vidám
és jó volt, s tán konok, ha bántották vélt igazában ..." Mindez,
a nagyokra jellemző mondat Tanár úrra is illeszthető volt, és elengedhetetlen ahhoz,
amit hátrahagyott.
Egyszer, amikor a szokásosnál többen hunytak el falusiasan
működő környékünkön, megjegyeztem, írni kellene, melyik házban ki, mikor
távozik közülünk. „Természetesen régóta írom” – mondta. A Petőfi utcai ház
lakója nem tudja folytatni jegyzeteit.
Kedves Gyászoló Család!
Számotokra egy hely örökre üresen maradt a családi
asztalnál. De Tanár úr mindent nem visz magával: itt hagyja a jogot, hogy
ezután is büszkék lehessetek Rá. Könnyezve, fájó szívvel is! Mindarra, amit
létrehozott, de emberi nagyságára is! Becsületes életvitelére, töretlen
munkabírására, megingathatatlan helyszeretetére.
Örökre megőrizzük emlékét.
Nyugodjék békében!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése