Márton-napi felvonulás és tökmustra, valamint Szociális Munkások Napja november 9-én. Kicsik, közepes korúak, idősebbek és szépkorúak. Mindenki a maga műfajában.

 

Újra sikerült eltévedni az Öregkőre vezető úton, így hátulról képzeltük el a barlangot, viszont cserébe szép lovakra találtuk.

 

 

Sára hányós töke Frakk zsákmánya lett.

Ízlelgetem a szót: pedagógus életpályamodell. Pedagógus koromban, amikor "ingyen" tartottam szakköröket kollégáimmal, fizettem az osztálykirándulásokért, mert ne a gyerek fizesse, kollégáim is fizették, jártunk családlátogatásra, pedig nem kérte az igazgató, vittük a szemléltetőeszközöket garmadával, ebben az időben is alakult a 20 éves PÉP, erről értekeztek egy konferencián valahol Óbudán. Az előadó, igaz, éppen a Magyar Bálint-érában történt ez, tehát nem jobboldali előadó volt, de lehetett volna az is, megjegyezte, a pedagógusok elgondolkozhatnának azon is, mennyiben élik meg hivatásként a pályát, mert ha jól körülnézünk egyharmaduk biztosan nem érdemli a Modellt, sőt a pályát sem. Na, ekkor a legtöbben elhagyták a termet. Akinek nem inge alapon a tantestületünk egyáltalán nem sértődött meg, ugyanis nem volt ideje ezen morfondírozni. Nincs köztisztviselői pálya sem, szociális munkásoké sem, sőt, még orvosi sem. Pedig ne hasonlítgassuk a munka mennyiségét és követelményeit egy hajléktalanszállón, egy baleseti sebészeten és egy kislétszámú normál osztályban, vagy a szénszálüzemben. Nem értem, de mindegy.

 

Hogy mi bajom van ezzel most éppen?

Az, hogy cinizmusnak nevezik egyesek Kövér László házelnök megjelenését este 18 órakor az iskolában. Tehát távol a tanítási időtől gond az, hogy művelődési ház és egyéb, 200 főt befogadó terem híján itt tartottunk rendezvényt.

Gondolom, a Beatles-emlékkoncert is gond lesz, mert itt Bartókot is tanítanak zeneiskolai telephelyként.

 

Kövér László legalább a jelenlévőknek világossá tette - akinek esetleg nem volt az -, hogy jelenleg nem az új típusú kiadásokon  kell gondolkoznunk. Természetesen az is elhangzott, ennek mi az eredője.

 

(Hídlap)

 

 

 

Túl sokan nem járnak a tájházba. Az általános iskolások egyszer valamennyien meglátogathatnák, némi ismeretet szerezve az egykori faluról, történelméről. Vannak pedagógusok, akik fontosnak érzik ezt, mert jártak már itt. A kiállítási anyagot összeállító, összegyűjtő Padányi tanár úr mindig örömmel fogadta a látogatókat, de a művelődési házban vagy a hivatalban is lehet jelentkezni előzetesen.

A hivatalos nevén "Tájház és Nyergesi János Emlékszoba" (szerintünk), vagy "Nyergesi János Emlékház" (múzeum szerint) épülete csatlakozott állagában a többi festő hajlékához, azaz látszik az alapos karbantartás több évtizednyi hiánya. Vecsési Sándor festőművész, vagyis Sanyi bácsi néhány hete még szemben álló - magántulajdonú - szülőházához hasonló sors (összeomlás) elkerülése érdekében a villával együtt meg kell menteni.

(A ház a tatabányai székhelyű Nyergesi János Alapítvány tulajdona.)

 

 

A "svábszoba"

 

Amerikai konyhás svábszoba:-)

 

Az eterniti iskola helyén állott Rozsnyai-villa kapujából

 

Korabeli járművek a csűrben

 

A történeti helyiség

 

Szelelő

 

Balázs István alpolgármesterrel a hősök síremlékeit koszorúztuk.

A lábatlani református temető régi, a bokroktól megtisztított parcellái és a megmentett kövek: