Karácsony előtt és után

Az ünnep mára sokak számára nem más, mint a csillogás, az ajándékozás ünnepe. Legalábbis az volna, ha nem változtak volna a körülmények. Nálunk, ahogy szerte az országban napi megélhetési gondokkal küszködnek sokan: családok, a takarékoskodásban élen járó idősek is, és fiatalok, akik még nehezebben kapnak munkát. Néhány éve már nem kell külföldre utazni a csillogás kedvelőinek: nálunk is októberben kezdődik a reklámhadjárat, ünnepi díszbe öltöznek az üzletek, a sokak életét irányító kereskedelemben szinte már nincs határvonal az ünnepek között. A szupermarketek és plázák megjelenése óta folyamatos, az év végén csúcspontját elérő vásárlási láz elveszi az elmélyedésre alkalmas időt, pedig elméletben mindannyian tudjuk, az igazi ünnep a lelkekben él: ezt nem lehet elvenni a legsanyarúbb körülmények között élő családtól sem. Amennyiben megváltoztak a körülmények, próbáljunk meg elfelejteni az elmúlt évek sokszor felesleges – és talán hitelből vásárolt - ajándékai iránti nosztalgiát. Fedezzük fel, mennyivel nagyobb ajándék, ha hosszú autóoszlopokban történő araszolás helyett csendesen készítjük fel lelkünket az ünnepre, családban élvén együtt készítünk ajándékot, vagy meglátogatjuk magányos ismerőseinket. Ismerjük fel: minél távolabb kerülünk a karácsony üzenetétől, a szeretetbe és a megváltásba vetett hittől, egyre reménytelenebbé válunk. Minél jobban eltávolodunk az olyan emberi értékektől mint becsület, tisztesség, vagy ezeket csak kivételesen, egyes szituációkban, egyes emberekkel szemben – azonban ekkor látványosan – gyakoroljuk, szintén összetűzésbe keveredünk magunkkal és a világgal. Mégis: bármennyire céltalanok, elkeseredettek, magányosak vagyunk, várjuk a karácsonyt. Bocsássunk meg haragosainknak, ezzel még magányunkat is enyhíthetjük. Köszönjük meg mindazok segítségét, akik az elmúlt évben segítettek bennünket. Utóbbi gondolathoz kapcsolódóan köszönöm mindazok segítségét, munkáját, akik a nehéz körülmények között is helyt álltak; városunk fejlődését, a szolgáltatások minőségét biztosították. Különös köszönet illeti azon lakótársaink munkáját, akik rászorulók helyzetén javítanak: a karitatív szervezetek, az egyházak, a szociális intézmények feladata egyre nehezebb és szerteágazóbb. Köszönet valamennyi civil szervezetnek, hogy a város közösségeit összefogják, eredményeikkel hírnevünket öregbítik. Köszönet az intézmények alkalmazottainak, a polgármesteri hivatal munkatársainak, és nem utolsó sorban a város fenntartását adóforintjaikkal és munkahelyteremtéssel segítő gazdasági szervezeteknek. Köszönet a szervezethez tartozó és „magányos” önkénteseknek: munkájukkal önzetlenül támogatják az itt élőket, fejlődésünket.Az Ünnep előtti hetekben sok rendezvényen vehettünk részt a városban. Kezdődött az adventkezdő ünnepséggel, a szokásos játszóházas-színdarabos-zenés nappal, amelynek végén fellobbant az első gyertya fénye. Voltak kiállítások a galériában (Gelencsér Gézáné, majd Megyei-Ballabás, utóbbi ezúttal nagybörzsönyi, kassai, erdélyi képekkel a középpontban), ugyanitt koncert (Drága-Jurásek, Bordás), majd a nagy zeneiskolai-karácsonyi koncert, kis koncertek a zeneiskolában, eterniti karácsonyváró, Pinocchió Bábcsoport alapításának 35. évfordulója (Pintér János részvételével), Beatles emlékkoncert az iskolában. Civilek évzárói, és 23-án délután még testületi ülés:-(24-én a hagyományos misztériumjáték a templomban. Utoljára talán 6 éves koromban vettem részt rajta (mentségemre szolgáljon reformátusságom), viszont most mindkét gyermek szerepet vállalt. Az előadás után elillant a sok próba okozta ellenállás...

Kezdjük az új esztendőt új erővel. Boldog új évet kívánok Mindenkinek!

Húsz éves a testvérvárosi kapcsolat: találkozó Karlsdorf-Neuthardban

Mennék az adventi gyertyagyújtásra, amint az elmúlt 11 évben, de félek, gy járok, mint délelőtt, nem tudok hazaindulni, ha gond van: Sára gyermek egyik szobában, apukája a másikban, eltérő betegséggel, Sára 39.5 fokos lázzal, épp úgy, mint az elmúlt éjjel. Hírmondót készítünk on-line Gellérttel, ezt így is lehet, és, hogy hasznosan teljen a hétvége:-(

Legutóbb három esztendeje értékelte a testvérkapcsolati szerződésben meghatározottak szerint együttműködését Karlsdorf-Neuthard és Nyergesújfalu. Idén kettős évfordulója van partnerségnek: a háromévente tartandó aktuális értékelések mellett mindkét német testvértelepüléssel 1991-ben került sor hivatalos kapcsolatfelvételre.

A testvérvárosi találkozók megszervezésének több célja van: egyrészt lehetőséget nyújt arra, hogy települések képviselői személyes találkozók keretében megoszthassák egymással önkormányzati, vagy akár az EU-val

kapcsolatos tapasztalataikat, másrészt, a testvérvárosi kapcsolatok újabb lendületet adhatnak gazdasági kapcsolatok felvételéhez, közoktatási kulturális, szociális projektekhez. Ezek megvalósítása még szorosabbra fűzheti a résztvevő közösségek, intézmények együttműködését.

November 17-én este indult az a 13 tagú csoport, amelyben a testvérkapcsolati egyesület három tagja, három intézményvezető, a képviselő-testület négy tagja és három köztisztviselő vett részt.

Pénteken, az első ott töltött napon a könyvtárban kezdtük a délelőttöt. Az „olvasó-csalogatásra” termett könyvtárvezető lelkesedése, az állomány folyamatos cseréje, bővítése (természetesen jelentős összegű költségvetéssel), a média megfelelő elhelyezése, a könyvtárat népszerűsítő programok (olvasó-reggeli szombaton, önkéntes felolvasók intézményekben, dramatikus játékok gyermekeknek, selejtezést követő bolhapiac, adventi vásár, értesítés új könyvekről, egyéb médiákról, stb.) és nem utolsó sorban a nem nagy, de kellemes, galériás épület rekordszámú könyvtárhasználót vonz: 1400 fő látogatja a tízezres településről heti rendszerességgel. A három főnyi személyzet – művelődési ház híján – egyéb kulturális feladatokat is ellát, segítségül felsőfokú intézmények hallgatóit alkalmazzák.

A következő intézmény egy óvoda volt: mind a négy óvoda egyházi fenntartásban működik. Korábban csak délelőttönként volt lehetőség a gyermekek nappali felügyeletének megoldására (otthonról megoldott étkezéssel, térítési díj fejében, azóta is jelentős várólistával), azonban az utóbbi években az ottani édesanyák is korábban megjelennek a munkaerőpiacon. Számunkra furcsa, de a meglátogatott Don Bosco Óvodában mindössze tizenegy ovis nem megy haza ebédelni. Péntekenként ők sem maradhatnak, ekkor délig van nyitva az óvoda.

Mint a német iskolák többsége, a testvérvárosi Schönbornschule is állami, pontosabban tartományi fenntartásban működik: az igazgatót a helyi önkormányzat véleményének (nem egyetértésének) kikérésével választják, a pedagógusok illetményét központilag finanszírozzák, munkájukat is így ellenőrzik. Az önkormányzat feladata az ingatlan állagmegóvása, működtetése és a technikai munkatársak alkalmazása. A bemutatott iskola sok-sok nyergesi fiatal számára ismert, hiszen részt vett több csereprogramban. Az épület belső udvarán tyúkok kapirgálnak, kutyaólat is láttunk, az aulában tavacskát hoztak létre. Délutánonként (és esténként) a szomszédságban található ifjúsági központban szociális munkás gondoskodik a fiatalok szervezett, felügyelt kikapcsolódásáról.

Baden-Württemberg tartomány is közoktatási reformra készül, megváltozik az iskolaszerkezet. Egyes képzési formák eltűnnek, mások átalakulnak, éppen a magyar struktúrához hasonlóan.

Jellemző, hogy az épületek a hazánkban megszokottal – és a hazai túlszabályozottsággal - ellentétben épp akkorák, hogy feladatukat ellássák. Szintén jellemző a gyakornokok, középfokú végzettségű asszisztensek alkalmazása a tanórán kívüli foglalkozásokon. (Ebben is szigorúbb a hazai szabályozás.)

Utolsó intézményként a Caritas fenntartásában működő St. Elisabeth Időskorúak Otthonát látogattuk meg. Németországban is jelentős összeget igényel a színvonalas, személyzettel láthatóan jól ellátott, egy- vagy kétágyas szobákkal kialakított intézményekbe történő elhelyezés. A nyugdíjjárulék mellett gondozási járulékot is fizetnek a munkavállalók, ezzel biztosítva későbbi ápolásukat, vagy annak egy részét.

Péntek délután a testvérvárosi kapcsolat fejlesztéséről tartottunk work-shop keretében megbeszélést, ahol kérdések merültek fel a közigazgatás működéséről, a közoktatásról, civil szervezetekről, ifjúságról. A táblán összegyűlt számtalan, idő hiányában meg nem válaszolható kérdésre itthonról adtunk egymásnak választ.

Este az ún. Bürgerball-on vettünk részt. Táncra nem kell gondolni, ez az esemény a civilek elismerését szolgálja, helyi fellépők műsorának kíséretében. Közel 700 látogatója volt a rendezvénynek, ahol 140 elismerést adtak át az év eredményeihez kapcsolódóan. Ez is azon kezdeményezések egyike, melynek létjogosultsága lenne városunkban is.

Szombaton a határ-menti fekvést kihasználva Franciaországban, Wissembourgban töltöttünk időt egy séta erejéig, megtekintve a dómot és a helyi termelői piacot. A ködben nem láthattuk Elzász borvidékét, viszont a német oldalon a német borút kapuját és vinotékáját kerestük fel. A karlsdorfi kísérők segítségével megismerkedhettünk a borút szervezeteiben működő gazdák lehetőségeiről. A közelben a német demokrácia bölcsőjeként ismert, az első piros-fekete-arany zászlók egyikének maradványait őrző Hambach-i kastélyt néztük meg: teraszáról Németország területének nyolcada látható tiszta időben - az idegenvezető szerint.

Szombat este került sor a jubileumi ünnepségre a neuthardi Szent Benedek Közösségi Házban. Az eseményen részt vettek az önkormányzat és az egyházak képviselői, a vendéglátó családok, civil szervezetek vezetői, tagjai, a Neu Wulmstorf-i öttagú delegáció Wolf-Egbert Rosenzweig polgármester vezetésével, hazánk stuttgarti gazdasági konzulja, akivel közös lehetőségeinkről beszélgettünk. Ünnepi beszédet mondott Sven Weigt, Karlsdorf-Neuthard polgármestere, Egon Klefenz, a testvérváros nyugalmazott polgármestere, magam, Anton Bayer a karlsdorf-neuthardi és Menner Ervin a nyergesi testvérvárosi egyesület vezetője, dr. Vígh András gazdasági konzul. Testvérvárosunk polgármestere önkormányzati elismerésben részesítette két évtizedes kitartó munkájáért Menner Ervint és Roland Weschenfeldert. A két barát képviselőként, civil szervezet tagjaként időt és anyagiakat nem kímélve építette a kapcsolatot, levelezett, szervezte és kísérte a programokat, koordinálta a szervezeteket, az adományok gyűjtésénél, szállításánál is szerepet vállaltak.

A harmadik napon két stuttgarti programunk volt: rövid időt tölthettünk a Mercedes-múzeumban, ahonnan átsétáltunk a stuttgarti Mercedes-Benz Arénába, Hajnal Tamás jelenlegi állomáshelyére. A hatvanezres közönség előtt megrendezett Stuttgart - Augsburg rangadón városunk Pro Urbe-díjas válogatott labdarúgója a mérkőzés első percében megsérült, így játszotta végig sikerrel a csapat számára győzelmet hozó mérkőzést. Üdvözölni csak a tribünről tudtuk, sérülése azonnali kórházi ellátást igényelt.

A tapasztalatokról november 29-én beszámolunk a képviselő-testületnek, áttekintve az adaptálható tapasztalatokat.

Köszönet a vendéglátóknak, családjaiknak: Alfred Riffel (elnök, Vöröskereszt), Helmut Schmittinger (alpolgármester), Thomas Huber (testvérvárosi referens, polgármesteri hivatal), Gabriele Bernard (testvérvárosi egyesület-polgármesteri hivatal), Roland Weschenfelder (FC. Germania Sportegyesület - képviselő-testület), Kurali Ferenc, Hans-Peter Faass, Hans-Peter Bellm.

Október végén

A hosszú hétvégét, pontosabban hetet – az őszi szünetet szerda kivételével kivételesen a gyerekekkel töltöm, hiszen majd' minden szabadságom bent van - pénteken egy fantasztikus koncertélménnyel kezdtük. Pat Metheny ezúttal a Kongresszusi Központban lépett fel. Nyár elején sikerült igen jó helyre jegyet váltani, így közelről figyelhettük egyik új ötletének működését, a gépiesített zenekart. Persze, ez csak egy kísérlet, a koncertből kis teret kaptak a gépezetek. Négyszer-ötször (?) hívta vissza a közönség.

A folytatás kevésbé volt kellemes: nagyképűen Frakknak nevezett tacskónk valószínűleg patkánymérget vett magához. Érdekes a gusztusa, a húst sem eszi minden formában, úgy látszik, a mérges egér vonzotta éppen. (Ma találtam elpusztult egereket, ebből gondolom.) Állítólag tízből egy eb éli túl ezt az állapotot, amikor a belső vérzés köhögéskor felszínre tör. Úgy néz ki, állatorvosi segítséggel Frakknak sikerült. Ha valakinek hasonlóan jár kutyája, minél gyorsabban K-vitamin injekció és tej, folyadék, ki ne száradjon. Két nap fekvés után ma már macskákat kergetett.

Még pénteken alpolgármester úrral megkoszorúztuk a magyar, német és orosz katonák sírjait a régi temetőben. A német hősök földi maradványait ugyan már évekkel ezelőtt hazavitték, ez azonban nem akadályozza a megemlékezést.

Hétfőn este a temetőbe menvén - éppen a temető parkolójánál - jelmezes felvonulásba futottunk: ha angolul tanuló gyerekek országismereti tréningjéről van szó, értem, de remélem, így gondolta a halottaihoz sietők többsége. Nem beszélve az elmélyedést kevésbé könnyítő folyamatos csengetésről-kopogásról, ezt ismerőseinknél tapasztaltunk aznap este.

Ma kihasználtuk a szép időt, a Cseke-tavon voltunk:

Őszi tipródás

Ahogy "öregszem", nem rangsorolom az évszakokat, hiszen negyven felett minden nap ajándék:-) Minap a közelben diót szüreteltek, pontosabban vertek, ami manapság ritka, bár azt hiszem, eljön még a diófaültetés divatja. Lassan visszatérünk abba a természetesebb állapotba, ami az élet értelmét nem az ész nélküli fogyasztásban látja, nem a vasárnap délutáni családi hipermarket-túra jelenti az értéket, ott, ahol nincs pláza. Időm alig van mostanság a hivatali feladatokon túl, de ebben a kevésben a családi foglalatosságok mellett megpróbálok igazi háziasszony lenni, kihasználni az évszakok lehetőségeit a konyhában is. Ez az, ami kikapcsolja a gondokat, mert abból mindig van elég. Sokszor megkérdeznek, vállalnám-e újra a polgármesterséget, megbántam-e. A megbántam-érzés gyakran felülkerekedik - tekintettel a családra -, de vállalnám, ha nem indulna felkészültségben jobb, becsületben nem rosszabb, egyben esélyes jelölt. Erre az esetre vannak pályaterveim:-)
Tudtam, nem lesz könnyű, azt ugyan nem, hogy igen szűk lesz a mozgástér, ha lesz egyáltalán. 770-550 millió fejlesztésre, az nem 150 millió. Azt is tudtam, hogy lesznek rosszindulatú ellenségeim, kinek nincsenek, de hiszem, nyíltsággal, őszinteséggel, jogszerű működéssel leküzdhető ármánykodásuk. Sokat kell még tanulnom és kérgesedni kell. Kellett tennem néhány lépést ezen az úton, muszáj. Nehéz kilakoltatásról határozni.Elviselhetetlenül nehéz olyan személyi döntéseket hozni, ahol akár az egyik legkedvesebb ismerősödről van szó, aki ráadásul önzetlenül sokat segített neked, és akit a döntéssel elveszítesz, de tudod, sokaknak van megalapozott elvárásuk, ezért választottak.

A kert hátsó része színesedik, a vadszőlő a bejáratnál. Lassan el kell indulnunk az Őrségbe, talán az őszi szünet végén. Alig várom.

KEZES-LÁBOS FESZTIVÁL, ETYEK

Új igazgató a Kernstokban

Szeptember 29-ei ülésén a város képviselő-testülete az egyik külső pályázót, Zara Melindát választotta meg a Kernstok Károly Általános Iskola igazgatójának. Egyúttal megköszönték Szlávik József sok évi igazgatói tevékenységét, amelyet nehéz időszakban, a nagy átszervezések és a felújítás alatt fejtett ki, nehezen összekovácsolható közösségben.
Az intézmény magasabb vezetői álláshelyére öt jelölt nyújtotta be pályázatát: közülük egy tatabányai hölgy visszalépett, egy esztergomi illetőségű férfi pályázó német nemzetiségi nevelés-oktatásra vonatkozó terveit az egyetértési joggal rendelkező Német Kisebbségi Önkormányzat nem tartotta elfogadhatónak. Végül hárman, Szlávik József korábbi igazgató, Nyitrai Ferenc igazgató-helyettes, valamint Zara Melinda tanárnő közül választhatott a képviselő-testület: Szlávik József érintettséget jelentett be, ennek elfogadása után ő nem szavazott. Hét igen szavazattal és egy tartózkodással (az iskola tanára tartózkodott), ellenszavazat nélkül választotta meg a képviselő-testület az egykori Szent István Gimnázium volt igazgató-helyettesét, aki jelenleg a pilisvörösvári Friedrich Schiller Gimnázium magyar-német szakos tanára.
A törvény szerint egyetértési jogot nem gyakorló,"csak"véleményezési joggal rendelkező fórumok az alábbiak szerint szavaztak:
Nevelőtestületi vélemény: a képviselő-testület elé kerülő pályázatok, azaz a szakmai programok közül Szlávik Józsefét 57 fő támogatta, Nyitrai Ferencét 45 fő, Zara Melindáét 32 fő - a pályázók meghallgatása után egy héttel született döntés alapján.
A technikai munkatársakat is magába foglaló alkalmazotti közösség véleménye: a képviselő-testület által választható pályázók közül Szlávik Józsefét 62 fő támogatta, Nyitrai Ferencét 44 fő, Zara Melindáét 22 fő - a pályázók meghallgatása után egy héttel született döntés alapján.
Közoktatási és Kulturális Bizottság véleménye (tagok: két középiskolai tanár, egy általános iskolai tanár, egy pszichológus, egy tanügy-igazgatási szakember): egyhangúlag Zara Melinda megbízását javasolta - a pályázók meghallgatására összehívott bizottsági ülésen.
Diákönkormányzat véleménye (a Felszabadulás téri épület tanulóinak aláírásával készült a nyilatkozat) szerint a diákok a nevelőtestület véleményét támogatják. (Jelöltek meghallgatására itt nem került sor.)
Iskolaszék véleménye: Zara Melinda és Szlávik József személyét támogatták. (Jelöltek meghallgatására itt nem került sor.)
A társult önkormányzat, Bajót Község Képviselő-testületének véleménye (kikérésére a társulási megállapodás alapján került sor): Szlávik József személyét támogatta. (Jelöltek meghallgatására itt nem került sor.)
Szülői szervezet (SZM-tagok) véleménye: 47 fő Zara Melinda, 1 fő Szlávik József pályázatát támogatta - a jelöltek meghallgatására összehívott fórumon. Tartózkodás nem volt.
Egy bizonyos: elsősorban a közoktatási feladat-ellátásban érintett többség, azaz a tanulók érdekében született döntés, messzemenően szakmai alapon, a korábbi mérések, az idei évi szakmai átvilágítás, a szülői igények és a képviselő-testület tapasztalatainak figyelembe vételével.

(MM)

Végül, egy országosan elismert közoktatási szakember – természetesen minden pedagógusra nem általánosítható - gondolatai:

„Ki választaná meg a hivatalban lévő iskolaigazgatót, aki rendet szeretne teremteni a tantestületben, és ezért elhatározza, hogy mindennap meglátogatja valamelyik kollégája óráját. A leírt óravázlat felől érdeklődik. Azt firtatja, a kolléga milyen gyakorlottsággal alkalmazza a modern, differenciáló pedagógiai eszközöket. Megpróbálja kiszimatolni, vajon élvezik-e a gyerekek az órát. .. Nézzünk magunkba: melyikünk szavazna egy bennünket fáradhatatlanul ellenőrző főnökre? Hisz mi nélküle is a legjobbat akarjuk a nebulóknak! Vagy képzeljük el azt az új jelentkezőt, aki a pályázatában komoly terveket kovácsol a tanári munka jobbításáról. Vélhetően kevesen szavaznának a felforgató, hiperaktív jelöltre. Inkább maradjon minden a régiben - pedig erről a régiről minden vizsgálat kimutatta már, hogy átfogó reparálásra szorul.
Senki sem gondolhatja komolyan, hogy bármely munkahelyen az alkalmazottaknak kéne az igazgatót megválasztaniuk, hogy nekik kéne megszabniuk, ki és milyen módon irányítsa, ellenőrizze a munkájukat.”

Maróti Piknik

A közigazgatásilag városunkhoz tartozó egykori település korábban gyümölcsöséről volt híres. Néhány évtizede még iskolája is volt a mára kihalt és lerombolt falunak, amelynek temetőjéből is eltünedeznek lassanként a síremlékek. Mint minden szeptember második szombatján, idén is héregiek és nyergesiek érkeztek, hogy Padányi Lajos helytörténész előadásával emlékezzenek az itt történt tragédiára: Buda várának elfoglalása után Szulejmán csapatai végigpusztították a Dunántúl északi részét. Marót térségében a szekérvárral megerősítve három napon át védekeztek. A törökök a Budáról hozott ágyúkkal törték meg a magyarok ellenállását 1526. szeptember 15-én. A kegyetlen vérengzésben a korabeli leírások szerint huszonötezren haltak meg, sokan kerültek török rabságba. Volt, aki életének önkezével véget vetve megmenekült a török fogságtól: Dobozi Mihály és felesége történetét bizonyára sokan ismerik. („A maróti csata” címmel a helytörténeti füzetek sorozatban megjelent az esemény leírása. A kötet a könyvtárban rendelkezésre áll.) A megemlékezést követően a kirándulók sétálgattak, bográcsoztak, sütögettek, élvezték a nyár talán utolsó hétvégéjét.

Borünnep a Szénás-völgyben

Szent Donát tiszteletére Nyergesi Rezső borlovag, az esztergomi székhelyű Vinum Ister-Granum Regionis Borlovagrend nagymestere szervezett először ünnepséget 2005-ben. Néhány évig nagyszabású, az ország több borrendjének képviselőit felvonultató rendezvényre futotta a városi büdzséből és szponzorok támogatásából. Azóta a szponzorok adományozókedve elmúlóban, majd a város lehetőségei is beszűkültek, így jóval szerényebb, azonban – a látogatók szerint – családias és a helyi gazdáknak, látogatóknak teljességgel megfelelő rendezvényt szervez a művelődési ház a Nyergesi Pincegazdák Egyesülete segítségével. A program a hetedik évébe érkezett, mint mindig, most is augusztus első hétvégéjén került rá sor. A Szénás-völgy tere idén is megtelt, minden korosztály talált kedvére valót a helyi csoportok, előadók produkcióiban. A testvérvárosi vendégek most sem maradtak el, ezúttal Neu Wulmstorf vöröskeresztes csoportja vett részt a mulatságon.
Augusztus hetedikéhez - Donát napjához - ez a legközelebb eső hétvége. Szent Donát, i.sz. 361-ben mártírhalált szenvedett ókeresztény vértanú, a szőlőskertek, szőlősgazdák védőszentje napja. Tisztelete a XVII. században terjedt el. Akkor, amikor a szent ereklyéit Rómából Németországba, a bortermő Rajna-vidékre vitték, s a kísérő pap ép bőrrel túlélt egy villámcsapást. Ezt a szent közbenjárásának tulajdonították. Valószínűleg ebből ered az a szokás, hogy a gazdák villámcsapás és a jégeső távol tartásáért imádkoztak hozzá. A szőlőkben szobrokat, kápolnákat emeltek a tiszteletére, a templomokban harangokat szenteltek neki. Ez utóbbit bizonyára azért, hogy a harangzúgás visszaverje a mennydörgést. A német hagyomány kialakulásában fontos szerepet játszott! a Donát nevéhez hasonlító Donar, Donner, azaz Thor germán viharisten neve. A német az égiháborút ma is a „Donner” előtagú szóösszetételekkel fejezi ki. Ebben az évben kedvezett a szőlők védőszentje, jéggel nem találkoztak a nyergesi szőlők, kopogjuk le gyorsan...

Filmbemutató a Szépművészeti Múzeumban

Újra a Nyolcak a színen: tegnap este a kurátorok meghívására városunk három új „celebjével” filmbemutatóra igyekeztünk. Padányi Lajos, Ridly István és Szentkúti Dénes – no meg az otthon maradottak: Ridlyné Glaser Mária, Takátsné Török Mónika rajztanár és édesapja, Abronics Róbert és Barsi Sándor lovai és nem utolsó sorban Borsos Zoltán a tehetséges lovász – is szereplői a most bemutatott filmnek. Nyergesújfalu mintegy tíz percet kap.
A filmvetítés a díszteremben folyt, miután a nemrégiben kialakított vetítő (amit a Múmiák testközelben” kiállításról is ismerhetünk) szűknek bizonyult. A film utáni kerekasztal-beszélgetés alatt felmerült a kérdés a jelenlévőkben, mit kezd a város a romos villával.. A tény, hogy közbeszerzési eljárásban kihirdettük a győztest, elveti a mérlegelés lehetőségét, azaz hiába elmélkedünk azon, hagyjuk-e a villát eredeti állapotában, azaz visszakerülve a műemléki listára őrizzük meg a régmúlt szellemét, vagy újítsuk-e fel a mai művészek, amatőr alkotók örömére. Sokakat felháborított, amikor elmondtam, építész új tervei alapján átalakul a ház. Persze az sem titok, belátható időn belül nem lenne esély önerőből a KÖH előírásainak megfelelően felújítani, és félő, a statikailag rossz állapotban lévő épület nem alkalmas a várakozásra. A Vadak, majd a pécsi és a most látható budapesti Nyolcak kiállítás (nem beszélve a párizsi tárlatról) talán minden érdeklődő nyergesi számára egyértelművé teszi azt, amit a művészetkedvelők eddig is tudtak, mekkora kincs a kernstoki örökség, ezzel együtt a villa.

MTI:
„ A Szépművészeti Múzeum dokumentumfilmjét a Nyolcak művészcsoportról, amely kiállításaik történetébe, az alkotókat körüllengő pezsgő szellemi életbe és a bohémtanyák világába is bepillantást enged - kedden mutatják be Budapesten.
A Nyolcak csoporttá szerveződésének előzményeibe, kiállításaik történetébe, az alkotókat körüllengő pezsgő szellemi életbe és a bohémtanyák világába is bepillantást enged a Szépművészeti Múzeum megbízásából készült, A Nyolcak nyomában című dokumentumfilm, amelyet kedden mutatnak be Budapesten.

Májusban nyílt meg a Szépművészeti Nyolcak című kiállítása, hogy a nagyközönséggel is megismertesse a századelő magyar festészetének európai integrációját leginkább meghatározó, progresszív magyar művészcsoport történetét.

A Nyolcak tagjai (Berény Róbert, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Kernstok Károly, Márffy Ödön, Orbán Dezső, Pór Bertalan és Tihanyi Lajos) a 20. század első évtizede körül, főként a francia modern festészettől inspirálva hozták létre művészeti csoportjukat. A Nyolcak rövid fennállásának időszakában az irodalom, a zene és a képzőművészet legjobbjai találtak egymásra, szellemi szövetségesük volt többek között Ady és Bartók is.
A szeptember 12-ig látogatható kiállítás közönsége jelenleg is láthat egy 13 perces kisfilmet, de az alkotók már korábban úgy gondolták, hogy a művészcsoport története egész filmet kíván - mondta Szalay Péter rendező korábban az MTI-nek.

A 61 perces, HD formátumban, angol felirattal elkészített film számos bohém történet mellett feleleveníti többek közt, miként fosztották meg Tihanyit bajuszától, hogyan került elő Czóbel képe Párizsban és mi lett Kernstok nyergesújfalui villájával.

Az oknyomozó-ismeretterjesztő dokumentumfilm alkotói (Szalay Péter mellett Nagy Ernő operatőr, Barki Gergely és Schilling Sára művészettörténészek, valamint további felkért szakértők, mint Passuth Krisztina, Rockenbauer Zoltán és Molnos Péter) végigjárva a Nyolcakhoz köthető legfontosabb helyszíneket több olyan adatra, dokumentumra, sőt műtárgyra bukkantak nyomozásuk során, amelyek eddig ismeretlenek voltak a kutatók előtt. A stáb a művészcsoport tevékenységének legfontosabb színterein, Párizsban, Nyergesújfalun, Körtvélyesen és számos budapesti helyszínen forgatott. A kor légkörének megidézését archív rádiós interjúk, korabeli mozgóképek és számos fennmaradt dokumentum teszi hitelessé.
A Szépművészeti megbízásából készült alkotást kedden este mutatják be a múzeum Dór Piramisában kialakított moziteremben. A bemutatót kerekasztal-beszélgetés követi a múzeum igazgatója, Baán László, valamint Barki Gergely, Schilling Sára és Szalay Péter részvételével. A beszélgetést Szücs György, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgató-helyettese vezeti, díszvendégként Peter Vergót, az Essexi Egyetem Művészettörténet Tanszékének professzorát hívták meg.

Mint a Szépművészeti Múzeum közölte, a bemutatót követően a film a Nyolcak című kiállításon tekinthető meg, illetve a DVD-n is megvásárolható lesz a múzeumi boltban.”

Szombatra készülve

Miután kitaláltuk - nem éppen "sörfesztivál-pótszerként, hiszen nagyképűség lenne ezt a programot annak nevezni - de ha jó idő lenne, mégiscsak némi szórakozást nyújtó, nem mellesleg a krízishez szabott hétvégét, megkezdtük az előkészületeket. Először is, összeült három anyuka és egy leendő anyuka a művelődési házból és távolabbi környékéről, személy szerint Czene Évi, Szőke Erika, Winkler Anett és a blogoló, valamint Gellért, az apai tapasztalat képviselője. Záporoztak az ötletek a Duna-parti bulihoz: szakaszjelleg érzékeltetéséhez ásás, ilyen-olyan kövekkel, faluépítés homokból, római őrtorony is ebből, tűzoltóbúvárok, homokzsákok a falu megmentésére, babasátor, és így tovább. Ehhez telefonon csatlakozott a tűzoltóparancsnok, aki szintén nem adta alább, már meg is rendelte a roncsot a vízből mentéshez. Szegény tűzoltók. Erikával és családjával elmentünk kagylót gyűjteni, na meg követ a festéshez, a nagyobb kavics egyébként a felsőszakasz-jelleghez is nélkülözhetetlen... Minden gyerekünknek sikerült így vagy úgy belecsúsznia a vízbe, ami a stég körzetében mindennapos. Bár most egyetlen kajakos sem borult. Viszont láttunk sok-sok vízitúrázót. Ma - mivel elvileg a héten szabadságon vagyok - gipszet öntünk, mintadarabokat festünk a gyerekekkel. Végre néhány órában azt csinálom, és addig, ami normális lenne, ha az embernek családja van... Visszatérve a Dunára, tábortűz lesz, ahol szalonna és kenyér is kostenlos jár a résztvevőknek, a nyársfaragást viszont nem vállaltuk.
Az idő talán jobb lesz, ha nem, megtartjuk máskor, ma viszont beköltözik a néptánccsoport a művházba. Ma este búcsúznak a testvérvárosi táborozók is.

TÚRÁK NYERGESÚJFALU KÖRNYÉKÉN

Nyergesújfaluról indulva a túrázók számára több napra elegendő felfedezni való kínálkozik. Több nap, több éjszaka. Jelenleg egy – igényesebb – szálláshelyünk van, azonban szorgalmazzuk további lehetőségek kialakítását. Elsősorban a fiatalabbak számára fontos, hogy esténként ne kizárólag - a helység megismerésére tagadhatatlanul a legalkalmasabb - falusi kocsma legyen az egyetlen kikapcsolódási pont.

A lehetőségek bemutatásánál célszerű a Nyerges 40/20 teljesítménytúrák útvonalaira hagyatkozni, hiszen a három éves múltra visszatekintő eseményen a szervezők igyekeznek minél több természeti szépséget és épített örökséget bemutatni az ország minden részéről érkezőknek.

Túránk már a tíz leglátogatottabb teljesítménytúra egyike!

Amellett, hogy büszkék vagyunk a Nyerges 40/20 sikerére, feltétlenül megemlítendő az útvonalkövető túramozgalom legismertebbje, az 1100 km-es Országos Kéktúra (OKT), mely áthalad a közigazgatásilag városunkhoz tartozó Pusztamaróton. Ezt a ma már csak táborozók által lakott egykori települést érinti a Kinizsi 100 és a Gerecse 50 teljesítménytúra is.

Visszatérve a Nyerges 40/20-ra: a rajt helyszíne a horgásztavaknál van, amelyek a 10-es útról Budapest felől érkezve legegyszerűbben a vasúti átjárón túl balra kanyarodva az első utcán át (Tó utca) közelíthetőek meg. (A Viscosa HSE kezelésében lévő hangulatos tavakon napijegyet is válthatnak a horgászat szerelmesei.)

A tavaktól visszafelé indulva, keleti irányba indulva a Hétforrást keressük. Garázssor mellett haladunk el, majd hamarosan eljutunk a forrásig. Utunkat távolabbról pincék szegélyezik, majd szép kilátást nyújtó útvonalon, néha erdőben jutunk el Mogyorósbányáig. Az első település szép, rendezett, talán annak is köszönhetően, mert zsákfalu (Tátról érhető el közúton). A Kakukk Vendéglőben található a Kéktúra pecsételőhelye. A templom mellett egy belsőépítészeti szempontból egyedi, kitűnő konyhával bíró családias étteremre bukkan a vándor. A következő állomás a Mogyorósi Kőszikla, ide a temető melletti út vezet fel. A hegytetőről jól láthatóak a környékbeli települések, a Duna, az esztergomi Bazilika, a közelben a Nagy-Gete bérce, a Hegyes-kő, távolabb a Pilis és a Börzsöny nyúlványai.

A Kőszikláról továbbhaladva újra felbukkan a bajóti Öreg-kő, a sziklamászók paradicsoma, majd szép lovakat látunk – rögvest Péliföldszentkeresztre érkezünk. Ez a lovarda csak a májusi „Nyiss ránk!” rendezvény hétvégéjén látogatható szabadon. Itt a műemlék barokk kegytemplomot és a szalézi rend épületeit láthatjuk, a hely csodaszép. A templomot 1735-ben építtette Eszterházy Imre hercegprímás, ő nyilvánította búcsújáró helynek. Az 1700-as években már állt itt egy kolostor, először a nazarénusok, majd a pálosok, és 1913-tól a szalézi szerzetesek kapták meg. 1944-ben menekülniük kellett Magyarországról, így hamarosan az állam tulajdonába került a rendház. Az elmúlt 40 évben volt vájár ipari iskola 1981-ig, 1989-ig börtön, de Rockenbauer Pálék még úttörőtáborként is látták. 1994-ben a szalézi rend visszakapta épületeit, majd később a nyergesújfalui középiskola fenntartói jogát. Visszaköltözésüket követően a templomot, a rendházat is felújították. A kegytemplom legértékesebb kincse a Szent Kereszt ereklye, hitelességét 1735-ben igazolta XIV. Benedek pápa. Ma Péliföldszentkereszt kegyhely, lelkigyakorlatos ház és nyári üdülőhely ministránsoknak, hittanosoknak és családosoknak.

Itt is van lourdes-i barlang, környezete tavaly óta igényesen kiépítve. A barlanggal szemben egy forrást találunk, jéghideg vízzel. Érdemes megkóstolni. Ezután nincs sok hátra az Öreg-kőig, ahonnan a kék barlangjelzésen megyünk tovább. A Jankovich-barlang fokozottan védett képződmény a bajóti Öreg-kő meredek, sziklás oldalában: 346 (egyes források szerint 330) méter tengerszint feletti magasságban nyílik. A Dunántúl egyik fontosabb ősrégészeti lelőhelye, 1910 körül gazdag őslénytani és ősrégészeti anyagot találtak itt a kutatók. Szabadon látogatható. Ha a barlang fölé megyünk, újra csodálatos kilátás nyílik a környékre.

Leérve a jelzésen Bajótra jutunk. Temploma mind történeti, mind művészettörténeti és régészeti szempontból figyelemre méltó. Tornya a 13. sz. közepéről származik. Építtetője valószínűleg a Bánk Bánból is ismert Bojóti Simon volt. 1982 márciusában Szántó Piroska festőművész tizenöt keresztúti képet festette a templomnak, hálából, hiszen a II. világháború alatt itt rejtőzködött férjével, Vas István költővel. A bajóti golgota különleges: bajóti tájakon, bajóti emberek között láthatjuk Jézus szenvedéstörténetét.

Bajóton a polgármesteri hivatalt elhagyva a főutcáról meredek mellékutcában indulunk felfelé a nyergesi pincesorok irányába, vagy – legegyszerűbb módon - a Bajót-Nyerges kerékpárúton a lovardát elhagyva balra rétet találunk, innen nyílnak a pincesorok, ahol érdemes körülnézni.
Borkiméréssel jelenleg még nem foglalkoznak a gazdák, de cél a régi hagyomány „közkinccsé tétele”, azaz borút kialakítása. A családi igényekre kialakított szőlőterületek az Ászár-neszmélyi borvidékhez tartoznak.
(Szent Donát Borünnep: augusztus első szombatja)

A 40 km-es táv érinti a vörös mészkövéről híres Gerecsét. Nyergesújfaluról kiindulva a hegység megismeréséhez célszerű Pusztamarótra gyalogolni, vagy autózni. Pusztamarót története beváltotta a névben rejlő sorsot: pusztává vált. A hatvanas években még iskola is működött az akkoriban gyümölcsöséről, főleg almáiról ismert településen, ma viszont csak a temető maradványai emlékeztetnek a múltra. Idejutni kissé rázós, hiszen mintegy öt kilométer hosszúságú földúton közelíthetjük meg a Bajót-Bajna országútról lekanyarodva. A másik irányból, a Süttő-tardosi út felől érkezve – az egykori „hadiúton” - sorompóba ütközünk. Ha szerencsénk van, kinyitja egy arra járó bennfentes „kulcstulajdonos”, ha nagy szerencsénk van, díjazást sem vár el ezért...

Az Országos Kéktúra útvonalán haladva elérjük a kastélyt, amely az esztergomi érsek tulajdonából kikerülve fővárosi gyermeküdülő volt, majd elhagyatottan állt, míg végül visszakapta a katolikus egyház és most újra fogadja a fiatalokat az esztergomi ferences rendház fenntartásában. Elhaladva az épület mellett feljuthatunk a Gerecse-tetőre a TV-toronyhoz. Ha a kastélytól északkeletre letérünk a túraútvonalról, a kis-gerecsei kőfejtőhöz jutunk. Ez kedvelt sziklamászóhely és páratlan látvány. Kelet felé visszajutunk az OKT-ra, majd a fentebb hadiútként emlegetett szilárd burkolatú útra, ahonnan Bikolpuszta irányába haladva, majd jobbra felfelé tartva a kis-gerecsei kőbányánál is impozánsabb pisznicei kőfejtőt találjuk. Felette fészkel a kerecsensólyom, így a költéstől a fiókák kirepüléséig, felnövekedéséig engedéllyel, vezetővel látogatható az ország egyik legszebb bányaterülete.
(Maróti Piknik a maróti csata emlékére: szeptember első vagy második hétvégéje – ld.: rendezvénynaptár)
A Gerecse minden évszakban lenyűgöző, de különösen szép április-május tájékán, amikor a hatalmas medvehagyma-mező virágzik és télen, amikor zúzmara borítja.

Hazatérve, ha még van jártányi erőnk, sétáljunk le a Dunához, látogassuk meg a horgásztavakat vagy a házias ízeiről ismert Ászok Vendéglőt, a zenei csemegéket is kínáló Bali Art Cafét, ahol szintén elkölthetjük vacsoránkat.

Hírmondós panaszom: Magdi a hibás?

Égig érő fű? Kedves gyermekkori filmélményem jut eszembe a panaszokból. Mert most, itt, ez a legnagyobb probléma. Nem, talán nem ér odáig, ennyire mégsem súlyos a helyzet. Ha mégis megnőne, ki tehet róla? Esetleg az elmúlt évek kormányzati politikája, netán a gazdasági válság? netána kettő együtt, ugyanis a kevésbé kiszipolyozott országok láthatóan talpra állnak.
(Az egész országban nagyobb a fű, ha szétnézünk. Kivéve az idegenforgalomból profitáló települések kiemelt területei.) Nem kérem, Nyergesen a polgármester tehet erről.Aki fideszes. Ha nem az lenne, nem tehetne róla. Néha a képviselő-testület is, amely nem olyan, mint az előző. Bár, nagyrészt régi tagokból áll. Valóban nem lehet olyan, mint az előző, öt fővel kevesebben erősítik. Viszont választotta őket valaki, feltételezem, ismerte is, aki szavazott. Alpolgármesterünk korábban a pénzügyi bizottság elnöke volt és ma is ugyanolyan intenzitással támogatja a bizottság munkáját. Tehát a gazdaságpolitika iránya nem változott, csupán anyagi eszközeink szűkültek drasztikusan.
Persze, mindazok, akik nem akarják tudomásul venni, hogy a korábbi évekhez képest több százmilliós kiesés van személyi jövedelemadó és iparűzési adó tekintetében, most is átsiklanak e sorok felett... Valószínűleg nem állnak sorban a könyvtárban, hogy ellenőrizzék a költségvetési rendelet sorait, amiből azonnal kiviláglana a válasz és nem lehetne rosszindulatú pletykákkal elárasztani a várost... Hogyan állítják ők össze a család költségvetését, ha csökken a bevétel? Lemondanak a fűtésről, hogy új muskátlitöveket vegyenek? Nem adnak enni gyermeküknek, hogy karácsonyra kivilágítsák az udvart is? Esetleg unokáig eladósodnak és ezt várják a várostól is? Vajon közvetlen környezetük minden esetben példaszerű? Fizetnek/fizettek adót mindannyian?

Kérem, a városnak is vannak (szűkülő) keretei, ugyanúgy gazdálkodik, mint egy család. Vannak kötelezően ellátandó feladatai, amelyek jelenleg igénylik a bevételeket. Korábban százmilliók maradtak szabad felhasználásra, azaz beruházásra. Emellett ma elkerülhetetlen a nem növekvő normatívák fokozottabb kiegészítése az intézményeknél, valamint a tavaly elnyert, jelenleg luxusnak számító beruházások önrészének biztosítása, teljes összegük megelőlegezése.
A parkfenntartás a kevés nem kötelező feladat egyike. Takarékoskodunk azzal, hogy nem egynyári virágokat ültetünk 4 millióért, hanem évelő növényeket. Kevesebbet ugyan, de negyedéért. Mindenkinek tudnia kell, hogy az évelő nem a beültetés utáni hetekben éri el pompájának csúcsát. Majd jövőre. Viszont hat éven át csak gondozni kell. Az, hogy nem lesz színkavalkád, az én hibám. Négy színt kértem a kertészektől: kéket, lilát, sárgát és fehéret.
Takarékoskodunk a rendezvénykerettel, a kultúrával, minden alacsonyabb előirányzattal fut, mint tavaly.

Másik „kedvencem”: mondják, nem akarok több közmunkást. Nyergesen van a legtöbb a hasonló nagyságú települések között. Minden lehetőséget megragadunk, hogy növekedjen számuk. Csak pályázattal megy, egyébként nem úgy hívják és a megbízási díjas munka segédmunka esetében enyhén szólva luxus. Arról nem beszélve, hogy a fűnyírás rovására menne...

Naponta érzékeljük, nincs munkalehetőség, a cégek haldoklanak, vagy olcsóbban termelnek, ingatlant, földet eladni nem lehet. Az önkormányzatét sem. A kulturális programokon alig van látogató, minden rendezvény ráfizetéses. Van a korábbi évekhez hasonló mértékű SZJA? Nincs. Iparűzési adó? Alig. Pedig igazán nem kíméljük a vállalkozókat, de nem tehetünk mást. Fent kell tartani az intézményeket, a városnak működnie kell.

Ha tetszik, ha nem: a problémák a távolabbi múltban gyökereznek - és nem Nyergesújfalun.
Persze, vannak akik gerjesztik a témát. Vannak és lesznek is sértődöttek, mert, mint az országban, itt is megváltoznak a dolgok. A köz pénzén a közt megfelelő szakmaisággal és elhivatottsággal szolgáló KÖZszféra működik egy-két éven belül.

Osztálykirándulás a Mogyorósi-kősziklára

Azt, hogy helyesen írtam-e a kőszikla nevét, nem tudom, ahány bemutatása, annyiféle módon jegyzik.
Lényegesebb a kirándulás sikere, melyet az eterniti iskolaépület másodikosaival és Panda kutyával éltünk át múlt pénteken. A táti pincéktől indulva nem a turistaúton mentünk fel- ahogyan a nyergesi túrán tesszük -, hanem "hátulról", a kápolnák érintésével.
A kilátás lenyűgöző, látható a Gete, a Strázsa-hegy, a Bazilika és a Vaskapu.

Nyolcak a Szépművészetiben

A pécsi EKF-kiállítás után újra nagyszabású tárlaton láthatóak a Kernstok vezette Nyolcak. Ezúttal dokumentumfilm is készült a művészcsoport számára meghatározó helyszíneken: Párizsban és Nyergesújfalun. Városunk a Nyolcak csoport bölcsője, szellemi gócpontja volt, ahol – mint tudjuk - nemcsak a festők, hanem az irodalmárokból, zenészekből álló értelmiségi kör is megfordult. Rockenbauer Zoltán és Barki Gergely művészettörténészek a kurátorai a kiállításnak, ahol a kétszáz kép közül egy teljes folyosót foglalnak el a nyergesi kötődésű alkotások. Itt látható annak az ősszel megjelenő ötven perces dokumentumfilmnek tizenhárom perces változata is, amelyben felfedezzük a Kernstok-villát, a festők által látogatott régi pincéket, láthatjuk a lovasfogatot a Dunában és a pincesorok felé közeledve. A megnyitón – a kiállítás létrehozóinak invitálására - húszan képviseltük a várost. Érdeklődőben nem volt hiány: zsúfolásig telt a Szépművészeti Múzeum díszterme. A tárlatot Pálinkás József a MTA elnöke, Rockenbauer Zoltán és Baán László a Szépművészeti Múzeum főigazgatója nyitotta meg Bartók muzsikájának kíséretében.

Sajnálom, hogy Bodri tanár úr már nem láthatja...

Érdemes - ha már elmentünk a Hősök teréig - a csónakázótavon szintén szépművészetis szervezésben "felállított" Művészet a tavon kiállítást is körbeevezni.

Erdély „bruttó” öt nap alatt...

Ács Bandi bácsi és Szabó Feri bácsi októberi indítványa alapján elérkezettnek láttuk a pillanatot, miszerint megnézzük Magyarország elcsatolt területei közül Erdélyt. Az út saját költségünkön történt, a város a kopjafát állta.

Bánom már, de idáig mindig másfelé vettük az irányt, ha kirándulásról volt szó. Az út megszervezésében Bandi bácsi és buszvezető-idegenvezetőnk, Pista vett részt. Ők már visszajárók – szálláshelyünkre is, az „Alleluja” néven ismert panzióba. Valójában persze nem ez a neve a Mátyás Gábor atya által vezetett szálláshelynek, amely egyszerű, de kellemes és vendégszeretetében páratlan.

Szerdai napon, hajnali 3-kor indultunk Nyergesről: 18 nyergesi és három mogyorósi tagja volt a csoportnak, többnyire nyugdíjasok, akik nagyon jól bírták a közel 2500 km megtételét és a gyalogos kihívásokat. A határon átlépve tapasztaltunk, útügyben szívesen cserélnénk. Ez a tapasztalat mindvégig igazolódott, Zeteváraljáig nem láttunk kátyút az utóbbi években EU-s forrásokból felújított utakon. Este landoltunk a földkerekség fent említett legvidámabb plébánosánál, ahol minden reggel és este megfelelő mennyiségű étel, valamint áfonya- és szilvapálinka várta a vándorokat. A feszes programnak köszönhetően az alábbiakat láttuk:

Református templomok: Bánffyhunyadon, „Kalotaszeg kapujában” volt alkalmunk megcsodálni a magyar népi építészet egyik legszebb alkotását, a református templomot. A fazsindelyes, karcsú tornyú templomot a lekész mutatta be, akit éppen „gyakorlati teológián”, azaz favágáson kaptunk udvarában. Sok kalotaszegi hímzéssel díszített terítő és falvédő borította a fakazettás templom falait. A templom lelkésze mesélt nekünk a templomról, Kalotaszegről. Bögözön, a református templomban ugyanilyen fogadtatásban részesültünk, ott a középkori freskókat csodáltuk meg.

Nyerges-tető; kopjafaállítás: 1849. augusztus 1-jén – a segesvári csata után - itt védte a hazát közel kétszáz székely honvég és diák a túlerőben lévő oroszok ellen. Végül hátba támadták őket, így mind ott vesztek, de hősiességüket még az ellenség is elismerte és zászlóhajtással temették el őket. Emléküket számtalan kopjafa őrzi: a köztársasági elnök, önkormányzatok, magánemberek, cégek állítottak itt emléket, most Nyergesújfalu önkormányzata is elhelyezte kopjafáját - az utolsó sorban. Kis ünnepséget tartottunk. Megható volt látni, ahogy a közelben éppen járdát építő, feltételezhetően csíkkozmási emberek a Himnusznál felálltak. A bejáratnál a hősök emlékét egy székely kapu is őrzi, melyre ez van írva: „Meg nem adta magát székely, mint a szálfák ketté törtek.”
Az idézet Kányádi Sándor: Nyerges-tető című verséből származik, ezt felolvastam az avatás részeként.

Szováta: építkeznek a Medve-tavon/tónál, a régi faépületek újjászületnek. Fürdésre nem volt alkalom, szép a tó, de különösen mély benyomást nem hagyott. Ugyanígy a Gyilkos-tó is megkapóbb volt a fotókon, de ez így szokott lenni... itt is építenek, de mindenhol ezt tapasztaltuk utunk során.

A Békás-szoros viszont lenyűgöző, felülről indulva első élmény az ún. Oltár-kő, tetején a viszontagságos sorsú hatalmas kereszttel.
Sziklafalak, szerpentin, alatta folyó sebes vizű patak. Lesétáltunk, a mintegy 4 km alatt elszörnyülködtünk az árusok tömegén.

Láttunk mikrobuszban szállított tehenet:-), medvét sajnos nem. Zeteváraljai szomszédunk, Vencel – aki a nálunk is ismert Bokor Tünde népdalénekes édesapja – találkozott már kertjében macival, aki éppen a tyúkokat fogyasztotta. Mi is ültünk sötétedéskor a kertjében, tábortűznél, Tünde énekét hallgatva, hát, az volt a csoda.

Korond: Józsa János fazekasnál vásároltunk a falu főutcáján. A ház falán ez áll: Csak igazi forrásból! Mosogatógépbe bátran rakható, ellentétben a bóvlival. Mindenki vett tisztességes mennyiséget, pedig fogadkoztunk, van elég belőle. Azért Lőcsei Kriszti míves kerámiái nekem jobban tetszenek...

Farkaslaka: itt felkerestük Tamási Áron síremlékét, majd a kirakodóvásárban nézelődtünk, sőt, vásároltunk. Itt jóval olcsóbb és kevesebb a bóvli. Akadnak helyek, ahol csak az6 van. Itt minden van, ami jellemző Erdélyre. A kecskesajt, a juhsajt, a havasi méz, az áfonyalikőr, ruházatok, fatárgyak és minden, itt előforduló népi kismesterség eredménye.

Parajd: a sóbánya 11 szintes, működő bánya, a látogatható szintre csuklós busz visz le. Belső terei – hatalmas belmagassággal - a kikapcsolódni és a gyógyulni vágyók számára szinte mindent kínálnak. A légúti betegségekkel küzdő gyerekek 3 órás váltásban mennek le. Nem unatkoznak: a bányában játszótereket, pihenőhelyeket, ping-pongozási, tollaslabdázási lehetőséget alakítottak ki, éppen torna volt, amikor lent jártunk. Van borvásárlási lehetőség, étterem, de még kápolna és múzeum is. A visszajutás kissé kaotikus, nem hasonlít a nyugati sóbányák látogató-központjainak szervezettségére, de nyilván ez is pénzkérdés.

Voltunk még Csíksomlyón, ami tulajdonképpen Csíkszereda egyik városrésze. Megnéztük kívül-belül a templomot, majd a szintén a csíkszeredai – Makovecz tervezte - Millennium-templomot. Ennek érdekessége, hogy az alagsorban tantermek és konyha (mindehhez egyéb szükséges helyiségek) vannak.

Madarasi-Hargita, a székelyek Szent Hegye (1801 m): 
a menedékházakhoz nem jutottunk el egészen a kisteherautó platóján, szerencsésebb volt a két, traktorral érkező csoport. Az erdei út túl vizes volt, így lezárták egy számunkra áthághatatlan kőkupaccal. A sípálya végétől a csúcs még körülbelül egy óra járásra van. A csúcsra érve rendkívüli a látvány, szinte „egész Erdély” a lábak előtt hever. A hely misztikus hangulatát a tetőn szétszórtan felállított apróbb-nagyobb kőhalmok és kőfeliratok, valamint a keresztek és kopjafák fokozzák.

Kézdivásárhely, Céhtörténeti Múzeum: szívélyesen kalauzolt végig egy kedves hölgy a termeken, melyek Kézdivásárhely, mint céhes város, múltját, céhes iparát mutatták be. Itt található az a babakiállítás, amely az egész magyarság népviseletét bemutatja két baba kapcsán: Zsuzsi és Andris, a hetvenes évek típusbabáinak felöltöztetésére írta ki pályázatot, ezzel megmentve az utókornak az összes népviseletet. A beküldők ugyanis kaptak akkoriban egyet-egyet a drágának számító babából, így a siker garantált volt. A sok népviseletes baba együttes látványa mindenkiben megmaradt.

Az Orbán Balázs sírjához vezető domboldalon székely kapu-gyűjtemény látható (9-10-11 db ?), az utolsó Orbán Balázs kapuja. Báró Orbán Balázs író, néprajztudós a székelység tán leginkább tisztelt alakja. Itt éppen Ács Bandi bácsi fafaragót látjuk az egyik kapuban:

Petőfi-emlékhelyek: utunk végefelé a székelykeresztúri Gyárfás-udvarház kertjében álló körtefát látogattuk meg. A tragikus végű segesvári csatát megelőző napon, 1849. július 30-án estefelé híre szaladt, hogy Petőfi is megérkezett, és fenn van a piactéren. Úgy beszélik, Petőfi e fa alatt állva, hogy többen láthassák-hallhassák, beszédet mondott és szavalt. Többek között az Egy gondolat bánt engemet kezdetű versét. Mások szerint másnap reggel itt pihent meg alatta. A Petőfi-emlékmű az Ispánkútnál, a költő feltételezett elestének helyén, közvetlenül az országút mellett áll.

Kolozsvár: a felújított főtéren, a templom előtt Mátyás király bronz szobra ejtett ámulatba minket. A monumentális alkotás méltán nyerte el az 1896-os párizsi világkiállítás nagy díját.

A házsongárdi temető a középkori Kolozsvár várfalaitól délre fekvő Házsongárd nevű domboldalon elterülő temetőkert. A sok évszázados magyar írásbeliség nagyjainak nyugvóhelye és egyben az emlékezések kegyhelye. A házsongárdi temetőbe vallásfelekezeti és nemzetiségi különbség nélkül temetkeztek magyarok, románok, szászok az évszázadok folyamán. Ritka szép fekvése, dús növényzete, monumentális emlékművei már a 19. század végén híressé tették.

Hazafelé nagyon meleg volt, igazi nyári kánikula csapott meg bennünket a buszból kilépve. A Király-hágón át Csucsára, a Boncza-birtokra érkeztünk, majd Nagyváradon át hazajöttünk.
Sok szép dolgot láttunk és tapasztaltunk. Már tervezzük a következő utat:-)