Pm-i események

Február 24-én (hétfőn) Gelencsér Gézánéval, a művelődési ház tízéves jubileumát ünneplő rajzkörének vezetőjével egyeztettünk terveket, kiállítás-megnyitókat. Ezen a napon a Bajóttal fenntartott óvodai intézményfenntartó társulás ülésére került sor, majd vezetői értekezletre. Megbeszélést tartottunk a nagy városi rendezvényekről. Állampolgári megkeresés volt akadály-mentesítéssel kapcsolatos kérelem ügyében. Sajnos a jogszabályok nem teszik lehetővé, hogy az önkormányzat magántulajdonú ingatlan határain belüli átalakításhoz – legyen az társasház vagy más épület – támogatást nyújtson.

Február 25-én (kedden) hirdetési táblák ügyében egyeztettem, majd köszöntés volt, a virágosítási koncepció egyeztetése és településfejlesztési bizottsági ülésen vettem részt.

Február 26-án (szerdán) a településfejlesztési osztály személyzeti kérdéséről beszéltünk, majd befektetési ügyben tárgyaltunk, a Piszkenet Teniszklub keresett meg fejlesztéssel kapcsolatos kéréssel, ami képviselő-testület elé került.

Február 27-én (csütörtökön) pénzügyi bizottsági ülés és munkaterv szerinti  képviselő-testületi ülés volt.

Február 28-án (pénteken) a következő heti közmeghallgatások prezentációit készítettem el. Ezen a napon búcsúztunk dr. Muzslai Ferenc gyermekorvostól az öreg temetőben. A Kernstok Galériában Hermann Szilveszter nyitotta meg Ács András fafaragó és Aranyos Antal pipagyűjtő kiállítását.

Március 3-án (hétfőn) vezetői értekezlet, majd délután az eterniti iskolaépületben közmeghallgatás volt.

Március 4-én (kedden) az egyik cég vezetője hívott meg tevékenységük bemutatására, majd programokról egyeztettünk Kákonyi Gellérttel és Szlávik Józseffel. Milánkovics Viktorral aktuális pályázatokról és a Közalapítvány helyzetéről beszéltünk. Ezen a napon a Felszabadulás téri iskolaépületben volt közmeghallgatás.

Március 5-én (szerdán) a Nemzeti Művelődési Intézet munkatársai készítettek interjút a közművelődés és az akkor zárult közösségi munkás-képzés tapasztalatairól.

Március 6-án (csütörtökön) három köszöntés volt, majd a művelődési ház rajzkörének tárlat-megnyitója az esztergomi Sziget Galériában. A munkaterv szerinti következő testületi ülés is ezen a délutánon volt.

Március 7-én (pénteken) a lezárt és kiírandó közbeszerzésekkel kapcsolatban egyeztettünk dr. Dóka Zsolt szakértővel. Este a zeneiskola tanári koncertje volt a galériában, ezután, és a hétvégén a Völgyválaszhoz a NKA-nál beadandó pályázatot készítettük Milánkovics Viktorral, Kákonyi Gellérttel és Nagy Sándorral.

Március 10-én (hétfőn) vezetői értekezlet, majd 13-tól 18 óráig jegyzői és polgármesteri fogadónap volt.

Március 11-én (kedden) Szenes Lajos táti polgármesterrel kistérségi ügyeket egyeztettünk, a városban pályázat keretében működő tehetségpontokról Pásztói Tamás igazgatóval, majd sor került a felújítandó tájház és a Tömegszervezeti Székház bejárására.

 

Március 12-én (szerdán) két köszöntés volt, egy állampolgári eskü, egyeztetés az útfelújításokról.

Március 13-án (csütörtökön) a köztisztviselők számára a munkanap-fényképezés kérdőívét készítettük el. Munkavédelmi ellenőrrel egyeztettem a rendelőintézet ügyében, nekrológot és a március 15-i beszédet írtam.

Március 14-én (pénteken) az ÉDV Zrt.-vel kötött megállapodást írtuk alá Lábatlanon, Karva polgármestere pályázati támogatás ügyében keresett meg

Március 15-én (szombaton) emlékeztünk a forradalom és szabadságharc eseményeire.

Március 17-én (hétfőn) vezetői értekezlet volt, majd délután Fekete Ferenc díszpolgártól és Gálné Drajkó Mária igazgató-helyettestől búcsúztunk.

Március 18-án (kedden) két köszöntésre és honosításra került sor.

Március 19-én (szerdán) városi ajándéktárgyak kiválasztásával foglalkoztunk, majd Komáromban az EuroVelo kerékpárút nyomvonalának, esetünkben felújításának egyeztetésén vettünk részt Fekete Mártonnal Komáromban, ahol az Ács és Dömös közötti szakasz került terítékre. Ezen a napon a szavazatszámláló bizottságok  pártdelegált tagjai tették le a választási esküt.

Március 20-án (csütörtökön) a környezetvédelmi hatóságnak jeleztem, hogy a következő fűtési szezonra elengedhetetlen volna olyan intézkedéseket hozni, amelyek megakadályozzák veszélyes anyagok tüzelését, levegőbe kerülését. Bejárás volt a Május 1 téren, levelet írtam az ingatlantulajdonosoknak a változó zöldhulladék-gyűjtéssel kapcsolatban, előterjesztések és a Hírmondóba cikkek készültek. A hivatal utoljára gyűjti össze a zöldhulladékot, tekintettel arra, hogy a Vertikál Zrt. első „zöldjárata” április 4-én indul, és sok a kihelyezett gally.

Március 21-én (pénteken) a testület számára véglegesítettem a jubileumi ünnepségek programját és egyeztettem Debreczeni István esztergomi rendőrkapitánnyal a rendőrség beszámolójáról és az áprilisi rendőrnapról. Átnéztük az önkormányzati lakások hátralékai, döntve a kilakoltatási perek 2. körének elindításáról. Nemes Attilával a teljesítménytúra szervezésének kérdéseiről beszéltünk. Délután az erdélyi városokat is beleértve mindössze húsz települést érintő „Bábszínházi Világnap 2014” eseményén vettem részt a Pinocchió Bábcsoport meghívására, majd Táton Hegyiné Deák Mari kiállításán a táti művelődési házban.

Több alkalommal jeleztük a közvilágítással kapcsolatos problémákat a szolgáltató felé, a világítótestek karbantartására megérkeztek az árajánlatok. (A rendszer az E-on tulajdona, vill.energiára legjobb ajánlatot az MVM nyújtotta be, a lámpák karbantartása nem tartozik egyik társaság feladatkörébe sem.)

Március 15-i beszéd

Tisztelt Ünneplő Nyergesiek, kedves Megjelentek!

Ha van szép és szerethető ünnep, az a fiatalság hevülete, kezdődő tavasz, a lángoló versek miatt talán leginkább március 15-e. A tavasz nem csak a természetet ébreszti fel téli álmából, hanem az embereket is. Mint a fák, az emberek is mozgolódni kezdenek. 1848-ban először Párizsban hozott új rügyeket a tavasz, aztán az olasz városokban, majd Bécsben, és március 15-re hozzánk is elért, nálunk is tettre érett a változás igénye. Ezt a napot talán kevésbé teszi átélhetővé, de szebbé varázsolja a messzeség is. A szemtanúk már nem élnek, s a jelenkor mindig hajlamos a múltat nemesebbnek, tisztábbnak, értékesebbnek látni, mint a közeli történelmet.

Nemzeti ünnepeinken együtt emlékezünk, annak ellenére, hogy sokhelyütt, jellemzően nagyobb városokban ezekre az alkalmakra is túl nagy hatással van a politika, túlságosan eltávolodnak egymástól a pártok szimpatizánsai. Tudjuk, ennek van oka, nyomós ez az ok, de mindannyian belátjuk, még sincs jól ez így. Ilyenkor nagy család mintájára kellene ünnepelnünk, hiszen egy családban is vannak különböző nézetűek, esetleg – ideológiától eltekintve - rossz úton járók, vagy csak a többség szerint így viselkedők, mégis, családi ünnepeken elvárható, hogy mindenki egy asztalhoz üljön.Úgy, amint egymást erősítették 1848-ban a különböző szellemi, politikai áramlatok. A forradalom elindítója, gyújtózsinórja az egyetemista, értelmiségi réteg volt, úgy, ahogyan a legtöbb forradalomban. De ne értékeljük kevesebbre az alapot adó társadalmi bázist: adott volt egyrészt egy vidéki mozgalom, azaz a parasztok gyűlölete az urakkal szemben. A 12 pont talán legnagyobb hatású társadalmi-politikai követelése a 7. pont volt, azaz az „Úrbéri viszonyok megszüntetése”. Kossuth vált a jobbágyfelszabadítás élharcosává. A forradalom eredményeképp a parasztpolgárok gazdaságai száz éven át fejlődtek, erősödtek, a gazdák meghatározó részét képezték a nemzetnek gazdasági és kulturális téren egyaránt. Ez a folyamat az 1949-ben indult kollektivizálással szakadt meg negyven évre.

A ma sokat hangoztatott jogállamiság követelményrendszerét a magyar történelemben először a 12 pont fogalmazta meg, hiszen első pontként mindjárt a sajtószabadság kivívását, a cenzúra eltörlését követelte, és a követelések között szerepelt a független, felelős minisztérium, az évenkénti országgyűlés, a törvény előtti egyenlőség, a közteherviselés, a már említett jobbágyviszonyok eltörlése, a nemzetőrség felállítása és a politikai foglyok szabadon bocsátása. Visszatérve a forradalom társadalmi bázisához:

A vidéki mellett létezett egy városi mozgalom, a kívülrekedtek mozgalma a céhek ellen és egy politikai mozgalom, azaz a reformista és konzervatív csoportok közötti harc. Mindezek alapozták meg a forradalom rugóinak sikerét. Petőfiék jó időben jó helyen léptek fel, ezzel mintegy előrébb döccentették a kialakulóban lévő folyamatokat. Ne felejtkezzünk el a nők szerepéről sem a forradalomban és szabadságharcban, és nem elsősorban az írónőkről, akik közé Szendrey Júlia is tartozott, hiszen túlnyomó többségük a hagyományos női szerepeken alapuló feladatokat végezte a szabadságharc idején. Rájuk maradt az ápolásra szoruló öregek, a gyermekek ellátása, a gazdaság irányítása, a frontvonalak mögötti viszonylag békés hétköznapok megteremtése.

Forduljunk újra a legnagyobb asztalhoz, a nemzet családjához: a forradalmat előkészítő csoportok azonos célt szem előtt tartva eltérően ítélték meg a célhoz vezető utat, a megvalósítás eszközeit. Kossuth a közjogi, alkotmányos, politikai gyors megoldásokat sürgette, Széchenyi az anyagi műveltség megszerzését és a gazdaság kiépítését tartotta elsődlegesnek. Vitáikban Kossuth nem mondta el Széchenyit mindenféle hazaárulónak, hanem a legnagyobb magyarnak nevezte. Széchenyi nem értett egyet Kossuth radikalizmusával, de nem jelölte felforgatónak.

Ma, akik ide jöttünk ünnepelni a 166 évvel ezelőtti sorsfordító történéseket hasonló időjárással találkozunk, mint az egykori forradalmárok. Sajnos nem csak az időjárásban fedezhetünk fel hasonlóságokat. Gondoljuk meg, érdemes-e megfontolni Kossuth Lajos intését: "...úgy látszik, hogy a magyarnak hiába írták a történelmet. Nem okul semmin. Még csak saját kárán sem." Vagy Széchenyi baljós megfogalmazására is legyünk figyelemmel: "A magyarnak mindenkori s most is legnagyobb ellensége - a magyar."

Petőfi sem marad el kritikájával, így fogalmaz Isten csodája c. versében:

„S míg egymást martuk szennyes koncokért,
Mint a szeméten a silány ebek,
Azt vettük észre csak, hogy ezalatt
Az oroszlánok itt termettenek;
Jött a tatár, jött a török reánk.
Isten csodája, hogy még áll hazánk.”

Próbáljuk meg átélni a haza szeretetét először kis tettekben, vagy ezekben is. Magunkban, hiszen Babits szavaival élve „a mindenséget kívánom versbe tenni, de még tovább magamnál nem jutottam”.

Családunkban, rokonságunkban is gyakoroljuk! Szűkebb hazánkban, Nyergesújfalun is.

Azzal, hogy eljöttünk ma ünnepelni.

Abban, hogy a zenekar tagjai és mások szabadidejüket áldozzák fel, szebbé téve az ünnepet.

Abban, hogy ha van lehetőségünk, virágot ültetünk a ház elé, mások örömére is.

Abban, hogy a közös jót alakítjuk, a hazaszeretethez járulunk hozzá, hiszen a mindennapok cselekedeteiből is épül a történelem.

Figyeljünk tehát 1848 ma is érvényes üzenetére, és értelemmel éljük meg 1848 tanulságait. Hiszen: „A hazaszeretet ott kezdődik, amikor egymást szeretik azok, akik egy hazában élnek.”

Próbáljunk meg méltók lenni a forradalmárok emlékéhez, akik ránk hagyták a szabadság igényéhez való jogot, kötelezettséget.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!