Buxtehude-i műterem. Szerencsés az, aki keze munkájából megél. Talán, egyszer...

Mára az önkormányzati eladósodottsággal kapcsolatos találkozóra hívta Kósa Lajos és Lázár János a fideszes polgármestereket. A kormánytagok részvételével a Hegyvidéken (MOM Kultúrpalota) rendezett fórumon a kormányfő mentőövről biztosította a hitellel rendelkezőket, de a magunkfajta hitelteleneknek is kidolgozzák a szoros gazdálkodás jutalmául járó ellentételezést. Ezután pedig nincs  a takaró alól kilógó nyújtózkodónak mentsége. Részletek mindenhol, hitelesen nem mindenhol.

Tények (köz?)kívánatra:

 

Október 23-án - pártszervezésben - nem csak nyugdíjasok, de többnyire fiatal nyugdíjasok mentek tőlünk a Békemenetre, akik az egyébként nem Nyergesről induló busz díját maguk fizették, ez így természetes. Errefelé. Mivel a városi ünnepség majdnem 16 óráig tartott, sokan a fotelből élvezhettük (de immár nem f.forradalmárként) a központi ünnepséget. "A mindenki magából indul ki" unalmas, ámde soha érvényét nem vesztő mondás igaz arra a hírközlőre, aki fizetett békemenet-turistának jelzi a résztvevőket, nem személy szerint, de anyukámat és jó ismerőseimet, akik kötelességüknek érzik a megjelenést, képviselve az itthon maradottakat is a rendezvényen. A pénz, virsli és egyebek a vélemény nélküli - vagy éhes - állampolgárokat szolgálja, ilyen tömegvonzási módszerekkel ez a párt nem él. Nézzük meg az arcokat egy-egy nagyrendezvényen, nem szégyenkezhetünk.

Augusztus 9-e óta is történt egy-s-más, és most kerültem abba a tudatállapotba, hogy naplót kellene vezetnem a múlt hónapi emlékek felkutatásához. Minden nap újdonságok a közszférában, iskolakezdés, amilyen hülye vagyok részemről is - amit már visszafordítanék, mert reménytelen, egyre ragaszkodóbb gyerekek, tényleg nem könnyű a későn, vagy később hazaérő anyák élete. 
Testületi tegnap volt, friss emlékek.  Jóváhagyva a járásnak átadandó munkatársakról és vagyoni jogokról, eszközökről rendelkező megállapodás. Ez is az a kategória, amikor az önkormányzati és az egyébként vitathatatlanul racionális állami érdek mást kíván. Elveszítünk/átadunk két jó köztisztviselőt, akik munkája jelenleg más által nem ellátható, plusz két üres státuszt, gyakorlatilag a közigazgatási osztály hatósági részét, plusz okmányiroda és gyámhivatal. Talán építéshatóság januártól, képlékeny. Az okmányirodának és gyámhivatalnak feladata is elmegy, a többi kis részben. Még mindig 27 fős apparátusnál tartunk, miközben a várható támogatott létszám 19-20 lesz. Ha van fölös pénz, persze lehetünk bármennyien. Ha lesz, beruházásra lesz.
A járások ellen bármit felhozni kár, pár száz évig jól működtek itt is. A szerencsésebb államoktól eltérően mindig felülről alapozott magyar társadalomfejlődéshez nem illeszkedő módon túlzó önkormányzatiságban nem feltétlenül tudták a járás feladatait átvevő városok (tisztelet a kivételeknek), mire cs...ék el az államigazgatási feladatokra juttatott kp-i forrásokat.
A létszámhatár is relatív, bár a sok túlmunka (nem túlóra, ilyen nincs a ktv-nél) polgármesteri hivatalokban  manapság, mérettől függetlenül. A munkatársak kiválasztása évtizedekig nem érte utol az államigazgatásban sem - nem is akarta - a (múlt)századeleji HR-t, amikor sokkal képzettebbek voltak a hivatalnokok, igaz, ez viszonylag tisztes megélhetést is jelentett. A gyakorlat és az elhivatottság fontos, de az elméleti alapot nem pótolja, legalábbis ritkán. Mi nem panaszkodhatunk a képzettségi szintre, de a jövőben még magasabbra kell emelni a mércét, és az ügyfélelégedettség terén van mit tenni.
Ez ilyen hivatalszagúra sikeredett....bocs.