Hivatali szünet. Van néhány hivatalos program a két hétben, de egyébként úgy élünk, mint egy normális család. Anya főz, gyerekekkel foglalkozik. Nagyon jó.

Völgyválasz

Augusztus 3., péntek délután. Négykor az északi testvérváros delegációját fogadtuk a művészkörrel (Gelencsérné Marika és körtársai, Hermann Szilveszter, Nagy Sanyi) a hivatalban. Nagy meglepődésünkre ott termett Vecsési Sanyi bácsi, aki évek óta nem járt itt - pontosabban 70. születésnapja óta, azaz 2010. elejétől - és felettébb jó kedvben csatlakozott. Ötkor kiállításmegnyitó volt a magántulajdonból fellelt Kernstok, Nyergesi János és István művekből. Szlávik Jóska több havi nyomozásának köszönhetően. Megnyitotta Barki Gergely a Szépművészeti Múzeum művészettörténésze, aki a Kernstok-film ötlete óta többször járt itt. Szintén ő tartott beszédet hat órakor a Kernstok-villa megmentéséért létrejött esten, ahol a frissen kitakarított kertben tömegnek mondható közönség gyűlt össze - második meglepetésként.

Csütörtökön kétségbeesve bámultam a sátrat, az évek óta meg nem zavart, most beindult nagy vöröshangyákat, elgondolkodva a Völgyfesztivál VIP-fogadásának áthelyezésén, de kollégáimra tekintettel lemondtam a variálásról. Négy helyszínt kellett berendezniük erre a hétvégére.

Végül a kopott villa és sátor összhangja nem csökkentette az est értékét: a villában a felajánlott sok kép, a koncertek, a fényfestés, a kellemes meleg, a jó társaság - aki ott volt, talán legközelebb sem marad távol. Este még belefért a völgyben az In Diretta, a rendezvénytér tele, a vendéglátós egység akármilyen hosszú, nehezen bírta a támadást. 

Rendezőként voltam jelen, az első alkalom koordinálását önk.i részről nem engedtem ki a kezemből, a költségek folyamatosan átértékelésre kényszerítették a terveket. Egy héttel a rendezvény előtt megfelelő áramellátás már volt, de vendéglátós már nem. A PCL és sátra nélkül a rendezvény más lett volna, hiszen a jó vendéglátás olyan fontos, mint a jó program.

Talán a fellépőknek köszönhető, talán a távolságnak, hogy nem volt szükség rendfenntartásra, igazi közösségire sikerült a hétvége: alig volt olyan csoport, ahol ne lett volna nyergesi, vagy ilyen kötődésű, a pincegazdákat képviselő bordalos fiúk, akikre nagy jövő vár hasonló rendezvényeken (ha hagyják magukat), a rendezvény miatt álltak össze, nyolcvan évesek is tapsoltak Charlie-nak, fiatalok is Katicának, a nyitott pincéknél este sokan üldögéltek, a kisszínpad tere is megtelt, az idő jó volt. (Ehhez hetekig tologatni kellett gondolatban a 15 napos előrejelzés piktogramjait.)

Sok képem nincs, Gellérték majd gondoskodnak a közösségi oldalak ellátásáról.

Nem viszem túlzásba a jegyzetelést...az utóbbi időben a fesztivál tartott izgalomban, voltak problémák, de az utolsó napokban leküzdöttük.

Még júliusban Görögországban nyaraltunk, félnomád körülmények között, ami az odaúthoz képest nem volt rossz (az emlékezetes röszkei kamionos karambol előttünk történt, 38 fok, 12 óra a határon, 3 belgrádi dugóban, éjszaka a hegyi, felbontott autópályaszakaszokon). A nyaralásokból az utazás köt le igazán, az ún. "kikapcsolódás" része kevésbé. Így nem merült fel a repülő, utólag sajnos. 45 fok volt, utazgatásra gyerekekkel kevésbé ideális.

Ismerkedtünk görögökkel, várják a német választásokat, pontosabban a német változásokat. Dolgozni keveseket láttunk, talán nem csupán Merkelt kell felelősként megjelölni a kialakult helyzetért. Melyik turizmusból élő országban néznek ki délután négykor az étteremből, sőt hatkor is, ha ebédelni akarsz...ja, aklimatizálódjunk, alkalmazkodjunk. Nem a turistának kellene alkalmazkodnia.

Láttunk hadgyakorlatot, több száz katonával, helikopterekkel.