Az ünnep mára sokak számára nem más, mint a csillogás, az ajándékozás ünnepe. Legalábbis az volna, ha nem változtak volna a körülmények. Nálunk, ahogy szerte az országban napi megélhetési gondokkal küszködnek sokan: családok, a takarékoskodásban élen járó idősek is, és fiatalok, akik még nehezebben kapnak munkát. Néhány éve már nem kell külföldre utazni a csillogás kedvelőinek: nálunk is októberben kezdődik a reklámhadjárat, ünnepi díszbe öltöznek az üzletek, a sokak életét irányító kereskedelemben szinte már nincs határvonal az ünnepek között. A szupermarketek és plázák megjelenése óta folyamatos, az év végén csúcspontját elérő vásárlási láz elveszi az elmélyedésre alkalmas időt, pedig elméletben mindannyian tudjuk, az igazi ünnep a lelkekben él: ezt nem lehet elvenni a legsanyarúbb körülmények között élő családtól sem. Amennyiben megváltoztak a körülmények, próbáljunk meg elfelejteni az elmúlt évek sokszor felesleges – és talán hitelből vásárolt - ajándékai iránti nosztalgiát. Fedezzük fel, mennyivel nagyobb ajándék, ha hosszú autóoszlopokban történő araszolás helyett csendesen készítjük fel lelkünket az ünnepre, családban élvén együtt készítünk ajándékot, vagy meglátogatjuk magányos ismerőseinket. Ismerjük fel: minél távolabb kerülünk a karácsony üzenetétől, a szeretetbe és a megváltásba vetett hittől, egyre reménytelenebbé válunk. Minél jobban eltávolodunk az olyan emberi értékektől mint becsület, tisztesség, vagy ezeket csak kivételesen, egyes szituációkban, egyes emberekkel szemben – azonban ekkor látványosan – gyakoroljuk, szintén összetűzésbe keveredünk magunkkal és a világgal. Mégis: bármennyire céltalanok, elkeseredettek, magányosak vagyunk, várjuk a karácsonyt. Bocsássunk meg haragosainknak, ezzel még magányunkat is enyhíthetjük. Köszönjük meg mindazok segítségét, akik az elmúlt évben segítettek bennünket. Utóbbi gondolathoz kapcsolódóan köszönöm mindazok segítségét, munkáját, akik a nehéz körülmények között is helyt álltak; városunk fejlődését, a szolgáltatások minőségét biztosították. Különös köszönet illeti azon lakótársaink munkáját, akik rászorulók helyzetén javítanak: a karitatív szervezetek, az egyházak, a szociális intézmények feladata egyre nehezebb és szerteágazóbb. Köszönet valamennyi civil szervezetnek, hogy a város közösségeit összefogják, eredményeikkel hírnevünket öregbítik. Köszönet az intézmények alkalmazottainak, a polgármesteri hivatal munkatársainak, és nem utolsó sorban a város fenntartását adóforintjaikkal és munkahelyteremtéssel segítő gazdasági szervezeteknek. Köszönet a szervezethez tartozó és „magányos” önkénteseknek: munkájukkal önzetlenül támogatják az itt élőket, fejlődésünket.Az Ünnep előtti hetekben sok rendezvényen vehettünk részt a városban. Kezdődött az adventkezdő ünnepséggel, a szokásos játszóházas-színdarabos-zenés nappal, amelynek végén fellobbant az első gyertya fénye. Voltak kiállítások a galériában (Gelencsér Gézáné, majd Megyei-Ballabás, utóbbi ezúttal nagybörzsönyi, kassai, erdélyi képekkel a középpontban), ugyanitt koncert (Drága-Jurásek, Bordás), majd a nagy zeneiskolai-karácsonyi koncert, kis koncertek a zeneiskolában, eterniti karácsonyváró, Pinocchió Bábcsoport alapításának 35. évfordulója (Pintér János részvételével), Beatles emlékkoncert az iskolában. Civilek évzárói, és 23-án délután még testületi ülés:-(24-én a hagyományos misztériumjáték a templomban. Utoljára talán 6 éves koromban vettem részt rajta (mentségemre szolgáljon reformátusságom), viszont most mindkét gyermek szerepet vállalt. Az előadás után elillant a sok próba okozta ellenállás...
Kezdjük az új esztendőt új erővel. Boldog új évet kívánok Mindenkinek!
