Hírmondós panaszom: Magdi a hibás?

Égig érő fű? Kedves gyermekkori filmélményem jut eszembe a panaszokból. Mert most, itt, ez a legnagyobb probléma. Nem, talán nem ér odáig, ennyire mégsem súlyos a helyzet. Ha mégis megnőne, ki tehet róla? Esetleg az elmúlt évek kormányzati politikája, netán a gazdasági válság? netána kettő együtt, ugyanis a kevésbé kiszipolyozott országok láthatóan talpra állnak.
(Az egész országban nagyobb a fű, ha szétnézünk. Kivéve az idegenforgalomból profitáló települések kiemelt területei.) Nem kérem, Nyergesen a polgármester tehet erről.Aki fideszes. Ha nem az lenne, nem tehetne róla. Néha a képviselő-testület is, amely nem olyan, mint az előző. Bár, nagyrészt régi tagokból áll. Valóban nem lehet olyan, mint az előző, öt fővel kevesebben erősítik. Viszont választotta őket valaki, feltételezem, ismerte is, aki szavazott. Alpolgármesterünk korábban a pénzügyi bizottság elnöke volt és ma is ugyanolyan intenzitással támogatja a bizottság munkáját. Tehát a gazdaságpolitika iránya nem változott, csupán anyagi eszközeink szűkültek drasztikusan.
Persze, mindazok, akik nem akarják tudomásul venni, hogy a korábbi évekhez képest több százmilliós kiesés van személyi jövedelemadó és iparűzési adó tekintetében, most is átsiklanak e sorok felett... Valószínűleg nem állnak sorban a könyvtárban, hogy ellenőrizzék a költségvetési rendelet sorait, amiből azonnal kiviláglana a válasz és nem lehetne rosszindulatú pletykákkal elárasztani a várost... Hogyan állítják ők össze a család költségvetését, ha csökken a bevétel? Lemondanak a fűtésről, hogy új muskátlitöveket vegyenek? Nem adnak enni gyermeküknek, hogy karácsonyra kivilágítsák az udvart is? Esetleg unokáig eladósodnak és ezt várják a várostól is? Vajon közvetlen környezetük minden esetben példaszerű? Fizetnek/fizettek adót mindannyian?

Kérem, a városnak is vannak (szűkülő) keretei, ugyanúgy gazdálkodik, mint egy család. Vannak kötelezően ellátandó feladatai, amelyek jelenleg igénylik a bevételeket. Korábban százmilliók maradtak szabad felhasználásra, azaz beruházásra. Emellett ma elkerülhetetlen a nem növekvő normatívák fokozottabb kiegészítése az intézményeknél, valamint a tavaly elnyert, jelenleg luxusnak számító beruházások önrészének biztosítása, teljes összegük megelőlegezése.
A parkfenntartás a kevés nem kötelező feladat egyike. Takarékoskodunk azzal, hogy nem egynyári virágokat ültetünk 4 millióért, hanem évelő növényeket. Kevesebbet ugyan, de negyedéért. Mindenkinek tudnia kell, hogy az évelő nem a beültetés utáni hetekben éri el pompájának csúcsát. Majd jövőre. Viszont hat éven át csak gondozni kell. Az, hogy nem lesz színkavalkád, az én hibám. Négy színt kértem a kertészektől: kéket, lilát, sárgát és fehéret.
Takarékoskodunk a rendezvénykerettel, a kultúrával, minden alacsonyabb előirányzattal fut, mint tavaly.

Másik „kedvencem”: mondják, nem akarok több közmunkást. Nyergesen van a legtöbb a hasonló nagyságú települések között. Minden lehetőséget megragadunk, hogy növekedjen számuk. Csak pályázattal megy, egyébként nem úgy hívják és a megbízási díjas munka segédmunka esetében enyhén szólva luxus. Arról nem beszélve, hogy a fűnyírás rovására menne...

Naponta érzékeljük, nincs munkalehetőség, a cégek haldoklanak, vagy olcsóbban termelnek, ingatlant, földet eladni nem lehet. Az önkormányzatét sem. A kulturális programokon alig van látogató, minden rendezvény ráfizetéses. Van a korábbi évekhez hasonló mértékű SZJA? Nincs. Iparűzési adó? Alig. Pedig igazán nem kíméljük a vállalkozókat, de nem tehetünk mást. Fent kell tartani az intézményeket, a városnak működnie kell.

Ha tetszik, ha nem: a problémák a távolabbi múltban gyökereznek - és nem Nyergesújfalun.
Persze, vannak akik gerjesztik a témát. Vannak és lesznek is sértődöttek, mert, mint az országban, itt is megváltoznak a dolgok. A köz pénzén a közt megfelelő szakmaisággal és elhivatottsággal szolgáló KÖZszféra működik egy-két éven belül.

Osztálykirándulás a Mogyorósi-kősziklára

Azt, hogy helyesen írtam-e a kőszikla nevét, nem tudom, ahány bemutatása, annyiféle módon jegyzik.
Lényegesebb a kirándulás sikere, melyet az eterniti iskolaépület másodikosaival és Panda kutyával éltünk át múlt pénteken. A táti pincéktől indulva nem a turistaúton mentünk fel- ahogyan a nyergesi túrán tesszük -, hanem "hátulról", a kápolnák érintésével.
A kilátás lenyűgöző, látható a Gete, a Strázsa-hegy, a Bazilika és a Vaskapu.

Nyolcak a Szépművészetiben

A pécsi EKF-kiállítás után újra nagyszabású tárlaton láthatóak a Kernstok vezette Nyolcak. Ezúttal dokumentumfilm is készült a művészcsoport számára meghatározó helyszíneken: Párizsban és Nyergesújfalun. Városunk a Nyolcak csoport bölcsője, szellemi gócpontja volt, ahol – mint tudjuk - nemcsak a festők, hanem az irodalmárokból, zenészekből álló értelmiségi kör is megfordult. Rockenbauer Zoltán és Barki Gergely művészettörténészek a kurátorai a kiállításnak, ahol a kétszáz kép közül egy teljes folyosót foglalnak el a nyergesi kötődésű alkotások. Itt látható annak az ősszel megjelenő ötven perces dokumentumfilmnek tizenhárom perces változata is, amelyben felfedezzük a Kernstok-villát, a festők által látogatott régi pincéket, láthatjuk a lovasfogatot a Dunában és a pincesorok felé közeledve. A megnyitón – a kiállítás létrehozóinak invitálására - húszan képviseltük a várost. Érdeklődőben nem volt hiány: zsúfolásig telt a Szépművészeti Múzeum díszterme. A tárlatot Pálinkás József a MTA elnöke, Rockenbauer Zoltán és Baán László a Szépművészeti Múzeum főigazgatója nyitotta meg Bartók muzsikájának kíséretében.

Sajnálom, hogy Bodri tanár úr már nem láthatja...

Érdemes - ha már elmentünk a Hősök teréig - a csónakázótavon szintén szépművészetis szervezésben "felállított" Művészet a tavon kiállítást is körbeevezni.