Jubileumi ünnepség, beszéd

Sok köszöntő, beszéd volt, hat, plusz hivatali ajándékok átadása. Miskolczi Józseffel egyeztetve regéltük el a negyedszázadot, ebből a saját:

Tisztelt Vendégeink, Hölgyeim és Uraim!

Amint saját személyes életünkben, azonképp egy nagyobb közösség, így egy város életében is megfogalmazódik a honnan jöttünk, mit tettünk eddig, miként folytatjuk kérdésköre. Helyi történelmünkben a városi lét mindössze 25 évre terjed, legtöbbünknek a teljes időszakról élesen feleleveníthető emlékei vannak. Ám, a városi lét előzményei visszanyúlnak az elnéptelenedés utáni, XVIII. századi folyamatokra, leghatározottabban azonban a múlt század második feléhez köthető a fejlődés elindulásához.

 

"Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk,

 maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk?

Itt van a város, vagyunk lakói,

Maradunk itt, ………”

A mai ünnepség meghívóján szereplő, Bereményi Géza által írt és Cseh Tamás tolmácsolásában klasszikussá vált sorok akár az évtizedekkel ezelőtti Nyergesújfalu lakóinak, elsősorban a távolról érkezőknek lelkiállapotáról, hangulatáról is szólhatnak. A Bél Mátyás korai útleírásaiban „kellemesnek és szemet gyönyörködtetőnek, a magyarok és németek által egész jól megtöltött” helyként jellemzett falu a múlt század közepétől a régi és új országhatárokon belülről „töltődött” nyolcezres városkává. A megszámlálhatatlan tájról, szokásrendszerből érkezők, úgy, mint az ipari városokban általában, sokszínű települést hoztak létre, mely kicsiben leképezi hazánk etnikai, kulturális változatosságát. A nagyüzemeknek és a többnyire már a korai betelepítéskor megjelent hagyományos szakmákat űző vállalkozásoknak köszönhetően viszonylag tehetős településen élünk, ahol a szénszálgyártás és a régi szakmák, a szőlőhegyek és a gyorsan iparosodott városokra olyannyira jellemző lakótelepek együtt jelentik mindennapjainkat.

A gyökereket más földben hagyó fiatalok az életük gyakran egyetlen munkahelyévé vált üzemekben, házépítési kalákákban, sport- és kulturális lehetőségek közepette, hirtelen új közösségekben találták magukat. Elindult a városi ranghoz vezető út, de nem az elidegenedés partjelzői között: településünk ma is olyan, mint egy falu: szerethető, szinte mindenki ismer mindenkit, közlékenyek és barátságosak az emberek.

„Nyergesújfalu város” – ezt az ellentmondásosnak tűnő szókapcsolatot minden nap használjuk, a hivatali életben mindenképp. 25 éve nyilván sokakban felmerült a névváltoztatás gondolata.

Ha a várossá válásról beszélve rátekintünk német testvértelepüléseink delegációira, eszünkbe jut, jóval jelentősebb lakosságszámmal és kimagasló közszolgáltatási színvonallal nem városok. A magyar közjogi berendezkedés logikájának megfelelően adományozott cím nem lakosságszám-alapú: a nagyközségi rang mellett fejlettségi, központi szerephez kapcsolódó kritériumokon alapul, és ebben a tekintetben Nyergesújfalu nem volt 25 éve sem úgynevezett „faluváros”.

Polgármester úr bemutatta, milyen fejlesztések, intézmények, szervezetek jöttek létre a városi lét első, bő húsz évében. Ezeket a nyergesi emberek töltötték meg valódi tartalommal.

Hölgyeim és Uraim!

Ha körbenéznek, a városi jubileum pályázatára beérkezett képzőművészeti alkotásokat láthatják: csodás természeti környezetünk mellett mindazt, amit az itt élők közös erővel hoztak létre. Mindazok, akik nem mentek tovább, megújulásra, haladásra képes várost, közösséget alkotva, immár leszármazottaikkal együtt munkálkodva. Mert azok, akik a városavató évében születtek, mára már akár többgyermekes családanyák, családapák, akiknek lassanként át kell venniük a várost.

Az elmúlt négy év talán nehezebb volt, mint az azt közvetlenül megelőzőek; a gazdasági válság itt is éreztette hatását. Sok időnkbe került az ország működőképességét, stabilitását, függetlenségét biztosító átalakítások követése: alapvető változások voltak az intézményrendszerben, a hivatal működésében is.

Nem látványos eredmény, ami a képviselő-testületi tagok jó együttműködésének és józan gondolkodásának köszönhető, az, hogy a város nem részesült az adósságkonszolidációban, ami nem csak korábban, de a jelenlegi ciklus felében szoros gazdálkodást kívánt, kevés látványos fejleménnyel. Tudjuk, egy-egy fejlesztés mögött, az elmaradott hátterében is sok munka és vita húzódik meg, de csak a megvalósult beruházás számít.

Az előző ciklusban megkezdődött iskolai beruházás 90 százalékban saját forrásból valósult meg 2011 őszére. A gyermekjóléti szolgálat épülete korábbi döntés alapján ebben a ciklusban épült, útépítések, valamint ezeket előkészítő munkálatok folytak. Rövidesen elkezdődik saját forrásból kilenc utca teljes rekonstrukciója, megújul tájházunk, a Bartók Béla utcai székház, reménykedünk a két éve bezárt művelődési ház megkezdődött felújításának belátható időn belüli befejezésében. Nem mondtunk le a nehezebb időszakban sem az önként vállalt feladatokról, a sport, a kultúra, a civilek támogatásáról, nem voltak elbocsátások. A legfőbb érték az ember, nem utolsó sorban megélhetése, ezért munkahelyeiket nem áldoztuk fel racionalizálási lehetőségként.

A fejlődéshez a civil szervezetek is jelentős mértékben hozzájárultak, és mindez lehetetlen lett volna a lassanként a válság előtti szintet elérő adóforintok nélkül.

A városfejlesztést nem lehet befejezni, a mindenkori városvezetésnek nem ez a feladata, hanem, hogy továbbvigye a fejlesztéseket, és az itt élők véleményének figyelembe vételével szolgáljon. A döntéshozatal jellemzője, hogy többnyire utólag ismerszik meg annak helyes vagy téves volta. Mindig a jó szándék, a jóra való törekvés, a felelős magatartás dominált a városvezetésben. A közéletre nem jellemzőek a csatározások, a nagy ellentétek: nyugodt, élhető várost mondhatunk magunkénak.

Büszkék lehetünk manapság egyre inkább előtérbe kerülő értékeinkre: népi hagyományainkra, művészeti örökségünkre, célunk, hogy örökségünk maradandó szellemi értékei egyre inkább kibontakozhassanak. A Szent Donát napja köré szervezett nagy fesztiválunk mellett sok kisebb, visszatérő programunk van, fontos a nyolcvanas években indult az óvodai és iskolai nemzetiségi nevelés, amit máig szívesen választanak a szülők. Élnek a hagyományos szakmák, tevékenységek.

Hamvas Béla szavai szerint: "A sok ember együtt még nem nép; a nép csak az a valódi közösség, amelyben az ember tevékenysége meg tud hatványozódni és meg is hatványozódik.”

Valódi közösségünk még szorosabb összefogása záloga a következő időszak fejlődésének, és annak, hogy a bevezetőben idézett dalszöveg vége váljon valóra ifjaink számára:

„Itt van a város, vagyunk lakói

Maradunk itten, maradunk itt, maradunk.”

Ehhez kívánok ma - a városi lét 25. születésnapját ünnepelve  - mindannyiunknak  elszántságot,  hitet, következetességet, jó egészséget!