Szombatra készülve

Miután kitaláltuk - nem éppen "sörfesztivál-pótszerként, hiszen nagyképűség lenne ezt a programot annak nevezni - de ha jó idő lenne, mégiscsak némi szórakozást nyújtó, nem mellesleg a krízishez szabott hétvégét, megkezdtük az előkészületeket. Először is, összeült három anyuka és egy leendő anyuka a művelődési házból és távolabbi környékéről, személy szerint Czene Évi, Szőke Erika, Winkler Anett és a blogoló, valamint Gellért, az apai tapasztalat képviselője. Záporoztak az ötletek a Duna-parti bulihoz: szakaszjelleg érzékeltetéséhez ásás, ilyen-olyan kövekkel, faluépítés homokból, római őrtorony is ebből, tűzoltóbúvárok, homokzsákok a falu megmentésére, babasátor, és így tovább. Ehhez telefonon csatlakozott a tűzoltóparancsnok, aki szintén nem adta alább, már meg is rendelte a roncsot a vízből mentéshez. Szegény tűzoltók. Erikával és családjával elmentünk kagylót gyűjteni, na meg követ a festéshez, a nagyobb kavics egyébként a felsőszakasz-jelleghez is nélkülözhetetlen... Minden gyerekünknek sikerült így vagy úgy belecsúsznia a vízbe, ami a stég körzetében mindennapos. Bár most egyetlen kajakos sem borult. Viszont láttunk sok-sok vízitúrázót. Ma - mivel elvileg a héten szabadságon vagyok - gipszet öntünk, mintadarabokat festünk a gyerekekkel. Végre néhány órában azt csinálom, és addig, ami normális lenne, ha az embernek családja van... Visszatérve a Dunára, tábortűz lesz, ahol szalonna és kenyér is kostenlos jár a résztvevőknek, a nyársfaragást viszont nem vállaltuk.
Az idő talán jobb lesz, ha nem, megtartjuk máskor, ma viszont beköltözik a néptánccsoport a művházba. Ma este búcsúznak a testvérvárosi táborozók is.