Ízlelgetem a szót: pedagógus életpályamodell. Pedagógus koromban, amikor "ingyen" tartottam szakköröket kollégáimmal, fizettem az osztálykirándulásokért, mert ne a gyerek fizesse, kollégáim is fizették, jártunk családlátogatásra, pedig nem kérte az igazgató, vittük a szemléltetőeszközöket garmadával, ebben az időben is alakult a 20 éves PÉP, erről értekeztek egy konferencián valahol Óbudán. Az előadó, igaz, éppen a Magyar Bálint-érában történt ez, tehát nem jobboldali előadó volt, de lehetett volna az is, megjegyezte, a pedagógusok elgondolkozhatnának azon is, mennyiben élik meg hivatásként a pályát, mert ha jól körülnézünk egyharmaduk biztosan nem érdemli a Modellt, sőt a pályát sem. Na, ekkor a legtöbben elhagyták a termet. Akinek nem inge alapon a tantestületünk egyáltalán nem sértődött meg, ugyanis nem volt ideje ezen morfondírozni. Nincs köztisztviselői pálya sem, szociális munkásoké sem, sőt, még orvosi sem. Pedig ne hasonlítgassuk a munka mennyiségét és követelményeit egy hajléktalanszállón, egy baleseti sebészeten és egy kislétszámú normál osztályban, vagy a szénszálüzemben. Nem értem, de mindegy.

 

Hogy mi bajom van ezzel most éppen?

Az, hogy cinizmusnak nevezik egyesek Kövér László házelnök megjelenését este 18 órakor az iskolában. Tehát távol a tanítási időtől gond az, hogy művelődési ház és egyéb, 200 főt befogadó terem híján itt tartottunk rendezvényt.

Gondolom, a Beatles-emlékkoncert is gond lesz, mert itt Bartókot is tanítanak zeneiskolai telephelyként.

 

Kövér László legalább a jelenlévőknek világossá tette - akinek esetleg nem volt az -, hogy jelenleg nem az új típusú kiadásokon  kell gondolkoznunk. Természetesen az is elhangzott, ennek mi az eredője.

 

(Hídlap)