4. hét

A korábban a honlap részét képező pm-i eseménynaptár helyett a nagy részben „hivatalos” híreket szállító blogot állítjuk be holnap a honlap linkjei közé. Az eseménynaptári címkék helyett legalább heti rendszerességgel leírom a történéseket, reagálok a valós és valótlan hírekre, legendákra.

Hétfőn, mint legtöbbször, városbejárással kezdtem. A problémák más feladatok társaságában felkerülnek egy mindenki által elérhető meghajtóra, ahol a munkatársak jelzik egy-egy feladat elkészültét. Természetesen a hétfő délelőtti vezetői értekezleten is szót ejtünk ezekről, az éppen több feladattal megbízott, vagy a közös meghajtóval szemben kevésbé figyelmes kollégák külön levélben is megkapják a határidőket, feladatokat. Ez persze nem vonatkozik a hatósági ügyekre, kizárólag a polgármesteri hatáskörbe tartozó kérdésekre. Repa kollégám múlt héten este járta a várost a kihunyt közvilágítási égőtesteket kutatva.

Köszöntöttem Lohner Franci bácsit, majd délután Táton kistérségi „Közkincs” kerekasztalon vettünk részt a pincegazdák egyesületének elnökével, akit szintén meghívtak. Egyeztettük a nagyobb programok idejét, egyben reklámoztuk ezeket a szomszédos civil vezetők, polgármesterek előtt. Meghallgattunk egy előadást a Limes-ről.

Kedden az újonnan induló vagy bővülő szakrendelések szerződései ügyében egyeztettem a feladattal megbízott szakértővel. Az ultrahang-diagnosztika Trexler doktornővel február 1-jén indul, a többi szintén ebben a hónapba, folyamatosan. Székely Eszter a művelődési ház terveit hozta be, ugyanis az épület gazdaságos felújításából írta szakdolgozatát. A tervek megtekinthetőek a településfejlesztési osztály folyosóján. Megvalósítására – talán nem kell mondani – nem idén kerül sor. Egyes becslések szerint félmilliárd, mások szerint ennél jóval többre van szükség. Mivel nem termelő beruházás, bankhitelből nem fogjuk finanszírozni. Annak ellenére, hogy nagyon fontos lenne a visszaköltözés.

Délután határbejáráson vettünk részt: megnéztük a hulladéktelepet a képviselőkkel, osztályvezetőkkel. A megpályázott rekultiváció a hátsó, már konszolidálódott területet érinti az első körben. Megnéztük a Rábl-völgyet is, remélem, a képviselők is egyetértenek az önkormányzati területek rendbetételében.

Este fél tízig egyeztettünk a költségvetésről, elhalasztva tervezett beruházásokat. Hitelt csak olyanra veszünk fel, mely visszaforgatható. Mivel hivatalos döntés még nincs, nem részletezem a várhatóan törlendő projekteket.

Szerdára sok tervem volt, azonban a délelőtt fogadónappá alakult. Nem szeretem átírni a terveket, hiszen a túl sok reprezentációs feladat mellett alig van idő fejlesztéssel összefüggő kérdésekre. Sajnos sokszor egyértelműnek veszik, hogy megtalálnak segélykéréssel, hasonló problémával. Általában nem, hiszen legtöbbször ilyen-olyan üléseken vagyok, vagy a hivatalban egyeztetek. A fogadónap mellett fogadom, pontosabban megnyugtatni próbálom a szerencsétlen helyzetbe került embereket, elsősorban akkor, ha az ügyintéző hatáskörét meghaladja a kérdés. A hitelproblémák és a munkahelyek hiánya, főleg e kettő találkozása miatt már korántsem igaz az a megállapítás, hogy segélyt a munkakerülők kérnek. Az önkormányzat érdemben segíteni nem tud, hiszen „közös” helyzetünk is segítségre szorul. Az ÁSZ vizsgálata megállapította a kimagaslóan felelős gazdálkodást, a mára összeállt számok alapján továbbra is működési hitelt kell felvennünk. Mi van a kevésbé szerencsés, azaz ennyi iparűzési adóval sem rendelkező, vagy kockázatosabb gazdálkodást folytató önkormányzatokkal?

Az esztergomi munkaügyi központ vezetőjét fogadtuk a jegyzővel, aki merőben új szemlélettel kezdte ellátni feladatát.

Csütörtökön már 13:30-kor kezdődött a pénzügyi bizottság ülése, majd az iskola igazgatóját hallgatta meg nem hivatalosan a testület az eddigi fejleményekről. A 27 pontos testületi ülés végén az is eldőlt, a féléves próbaidő lejártával marad a jegyző.

Természetesen hasonló a helyzet, mint az iskolában, vannak elszórtan törekvések az új vezetők ellenében, terjengnek hazugságok, az sem tetszik többeknek, hogy az adóhatóság nem túlságosan közvetlen jelentős adózókkal. Nem ez a dolga. Az alkalmazott pedig nem választja meg intézményi, főleg hivatali főnökét. Bár törekvések vannak rá, többféle módszerrel.

Becsületesnek, őszintének lenni nem nehéz, de annak látszódni az ellenárban, az már igen.

Amikor valóban kedves ismerősöm megkérdezi, igaz-e, hogy 17 milliót osztottunk szét magunk között, javul egyébként túl alacsony vérnyomásom. Képviselő nem kaphat jutalmat, erre nincs jogi lehetőség, én pedig nem kapok (és nem kérek). Nem beszélve a még mindig előbukkanó 800 milliós keretről. Amiről részletesen beszámoltunk a Hírmondóban, hogy mire nem volt elég. Nyilván nem Mariska néni hozza fel ezeket időről-időre.

A jutalomról annyit, hogy a közszféra kb. 220 alkalmazottja kapott összesen 12 milliót tavaly bérmaradványból és a 2010-es illetmény szintjének elérésére, idénre már nem terveztünk jutalmat.

Péntek délután Don Bosco égi születésnapját ünnepelte a gimnázium a szokásosan színvonalas, kedves, ötletes, színes műsorral. A pedagógusok és a technikai személyzet alakítása ismét különleges élményt jelentettJ